Page 208 - Debrecen Képeskönyve

HAGYOMÁNYOK ÉS MEGÚJULÁS

DEBRECEN

GASZTRONÓMIÁJÁBAN

Bárhova utazunk is a világban, nemcsak arra va- volna jókat enni s inni a régi debreceniek! Persze,
gyunk kíváncsiak, mit érdemes megnézni egy annak megfelelően, kinek mire futotta. Ahogy
adott helyen – hanem arra is, mit kell feltétlenül Ecsedi István, a neves néprajzkutató írta 1935-
megkóstolni. S, ha vendégünk érkezik, mi is azt ben: „a jómódú gazdaember azt eszi, amit akar, a
mutatjuk meg neki, azzal kínáljuk, amire a leg- szegény meg ami van.”
büszkébbek vagyunk. A kamrában eleve külön tartották a kenyérnek-
Az Alföldet, a Felvidéket és Erdélyt összekötő valót, s külön a zsírozót. Kenyeret főképpen búzá-
kereskedelmi utak mentén, több tájegység hatá- ból sütöttek, fogyasztottak kölest, babot (paszulyt),
rán fekvő cívisváros mindig is híres volt vásárai- káposztát, tehén- és juhtejet, a 18. század végéhez
ról, és sokféle ízvilágot magába foglaló konyhája közeledve burgonyát (kolompért) és kukoricát
mellett vendégszeretetéről is. A gasztronómia, (tengerit) is. Ez utóbbit első ízben 1699-ben em-
a kulináris örömök iránti vonzalom természete - lítette a városi levéltár „megfakult feljegyzése”,
sen része volt eleink életének. Hogyne szerettek mint a kiváló helytörténész, muzeológus és etnog-

A híres debreceni töltött káposzta

Hajdan egy jó tyúkhúsleves nélkül elképzelhetetlen volt a vasárnapi ebéd

203