Page 215 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

375

retkes sarkát beleteszi és nyelénél fogva jobbra-balra forgatja,
míg fényes nem lesz. Mikor elég fényes, egy szúrdarabbal
t
t
tovább súrolja. A anyai rend azt artja, hogy olyan fényesnek
kell lenni, mint a tükör, az ember megborotválkozhassék benne.
A kanalat a napszámosok a jobb csizmaszárban kívül
hordják. Legtöbben ma már szeredásban vagy zacskóban
tartják. Akinek szeredása nincsen, az derékszíjon vagy a
gatya korcába dugva viseli
úgy, hogy a szára befelé, a
feje felfelé és kifelé áll.
A villa már fényűzés a
magyar népnél. Nem is tud,
nem is akar vele enni. A vil-
lára való ételdarabokat, ren-
desen húst a kanállal veszi
ki a tálból vagy vasfazékból
az edény széléhez ütögeti,
hogy a tészta hulljon le, bal-
kezébe fogja, a három első
ujjával megfogja, a két hátsó
ujja közé a karé kenyeret
szorítja. Késével előbb a hús-
ból vág egy falatot, azután
a kenyérből és a kettőt össze-
rágja. Néha a húst kenyérre
fekteti és úgy eszi meg.
A tányér szerepe a ma-
gyar ember háztartásában. A
debreceni és tiszántúli ma-
gyar ember háztartásában a
tányér nem játszik fontos
szerepet. Nincs ahhoz szokva,
hogy ételét tányérból egye Fig. 120. ábra.
meg. A primitív étkezés jel- Kanáltartó fából és gyékényből a
lemző sajátsága, hogy az ételt Déri múzeumban.
abból az edényből eszik meg, Löffelhalter. Déri Museum.
amelyben megfőtt. Ha nem
t
főtt étel is, szívesen eszik közösen a tálból, mint ányérba szed-
jenek és onnan egyenek. A debreceni anyákon árva sok helyt
j
t
alig akad tányér, még nekem is a másik tanyáról hoztak egy
cseréptányért, hogy a városi urakhoz méltóan ebédelhessek.
A tányér csak lassan, a módossággal karöltve vonult
be a polgári társadalom konyhaberendezésébe. Misem termé-
szetesebb, minthogy kezdetben a mázatlan vászon cserép-
tányérokat használtak. Ezekben a gyermekeknek adják az
ételt. Hamar tört, de könnyen pótolták, mert olcsó volt. Ügy,