Page 218 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása
P. 218

378

           hogy  a  debreceni  közmondás  ezzel  vigasztalta  a  gyermeket,
           haatányér  eltört:  „cseréptányér, fakanál: ha  eltörik  se nagy  kár!"
               A   vászontányért  füstöléssel  megerősítették.  Ámde  ezt
           a  fekete  vastag  falú  tányért  nem  szerették,  nem  is  nagyon
           használták.  A  XVIII.  század  végén  és  a  XIX.  század  elején
           kezdett  fellendülni  a  mázas  tányér  csinálása.  Előbb  csak  egy-
                             r
           színű,  főleg  barna, zöld  tányért  csináltak,  később  virágozták  is






































                                   Fig.  123.  ábra.
                   Cseréptányérok  mázosak  és  alakosak.  Déri  múzeum.
                        Irdene  Teller  mit  Figuren.  Déri  Museum.
           a  tányért.  Ezek  közül  a  szép  rózsás,  rozmaring'os  tányérok  a
           háztartás  díszei  voltak.  Később  a ányér  szélét  virágokkal  díszí-
                                           t
           tették,  a  fenekére  pedig  alakot  „írtak".  Főalakjaik  a  nők
           voltak.  Legtöbb ányéron  szépöltözetű  nők  vannak  virágcsokor-
                           t
           ral.  Megállapítható  az  akkori  divat  róla.  Ezenkívül  a  betyár,
           a  pandúr  és  a  zsidó  jellemző  alakjai ezeknek  a  tányéroknak.
   213   214   215   216   217   218   219   220   221   222   223