Page 218 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása
P. 218
378
hogy a debreceni közmondás ezzel vigasztalta a gyermeket,
haatányér eltört: „cseréptányér, fakanál: ha eltörik se nagy kár!"
A vászontányért füstöléssel megerősítették. Ámde ezt
a fekete vastag falú tányért nem szerették, nem is nagyon
használták. A XVIII. század végén és a XIX. század elején
kezdett fellendülni a mázas tányér csinálása. Előbb csak egy-
r
színű, főleg barna, zöld tányért csináltak, később virágozták is
Fig. 123. ábra.
Cseréptányérok mázosak és alakosak. Déri múzeum.
Irdene Teller mit Figuren. Déri Museum.
a tányért. Ezek közül a szép rózsás, rozmaring'os tányérok a
háztartás díszei voltak. Később a ányér szélét virágokkal díszí-
t
tették, a fenekére pedig alakot „írtak". Főalakjaik a nők
voltak. Legtöbb ányéron szépöltözetű nők vannak virágcsokor-
t
ral. Megállapítható az akkori divat róla. Ezenkívül a betyár,
a pandúr és a zsidó jellemző alakjai ezeknek a tányéroknak.