Page 219 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

379

Alakításukban a tányérok mélyek, széles karimájúak. Ekkor
még nincs az éles megkülönböztetés a mély és a lapostányérok
között.
t
A jómóddal nemcsak annyi ányér vonult be a polgári ház-
tartásba, amennyire szükség volt, hanem jóval több. Ezeket
szépen megmosva felakasztották a konyhába a falra. A faze-
kas a tányér fenekének a peremén hagyott két lyukat. Ebbe

Fig. 124. ábra.
Mázas cseréptálak alakokkal. Déri múzeum.
Irdene Schüssel mit Figuren. Déri Museum.
madzagot fűzött a háziasszony, hurkot kötött rá, a falba szeget
vert és arra akasztotta szép sorjában. Különösen a szabad-
konyha végéhez eső falat díszítettek egész fel a kémény füstös
aljáig. Ezt ők falitálasnak nevezték. Ezeket a tányérokat
nem szedték le étkezéskor, nem ettek belőle, csupán dísz volt,
melyet még családi alkalmakkor (lakodalom, tor) sem használ-
tak, csak évenként kétszer-háromszor megmostak és gondosan