Page 224 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

384

mondja, hogy beberetválta. „A kutya bizony beberetválta a sza-
lonnát." Ha ellopja, azt mondják elberheli.
„Együnk, úgyis az a mijénk, amit megeszünk." Ha meg-
b
halunk semmit el nem vihetünk el a átunkon ! — iztatja a gazda
h
vendégeit.
A debreceni embernél sem meghatározott étlap, sem étke-
zési rend nincsen. Az étkezési rend a foglalkozástól és életkörül-
ményektől függ. A szegény ember étrendje egyszerű és egyhangú,
a jobbmódúaké változatosabb és dúsabb. A paraszti soron
élők kenyérből, ritkábban szalonnából és leves ételből állítják
össze az étlapjukat. Főtáplálékuk a kenyér, melyből nagy
mennyiséget — és mindenhez — fogyasztanak.
A kenyér mellett nagymennyiségű tésztát esznek, első-
sorban levesen (tésztaleves). A kenyér és tészta fogyasztása
a földműves magyar ember étrendjét csaknem teljesen kimeríti.
A főzelékek közül egy héten egyszer — pénteken paszúlyt,
egy héten kétszer krumplit, télen lencsét főznek.
A magyar nép egyfélét eszik és az, elsősorban leves étel,
j
kenyérrel. A obbmódúaknái már kialakul egy étlap, de az sem
rendszeres. Itt rendesen levest, húst, valami főzelékkel esznek.
Néha egy kis tésztát is sütnek, vagy főznek. Ez is csak két tál
étel, mert ilyenkor nincs hús.
A három tál étel már úrparasztnál, gazdálkodó úrnál és
jobbmódú iparosnál van meg.
A mi népünk nem is kívánja a sokfélét. Egy-kétféléből
jóllakik, akkor aztán hozhatnak akármit, nem eszi meg.
Az étkezési rend függ a helyzettől és a foglalkozástól is. .
A paraszt nép nagyjában kétszer eszik, ha megéhezik kenyerezik
Ez nincs elzárva senki elől. Kenyeret kap családtag, cseléd,
a koldus, az utas, az elhagyott, a barát.
A régi világban a szolgálatból való elbocsátásnak is ez volt
a jele : „kenyeret pirítottak neki, oszt eleresztettík".
— Addig jár a szája, hogy neki is kenyeret pirítanak ! —
figyelmeztetik a szószátyár pletykát.
A debreceni tanyai világ étkezése egészen különös. A debre-
ceni birtokos életének csak kisebb részét tölti a tanyán. Bent
t
él a városban, innen gazdálkodik. A tanyai népséget ehát a vá-
rosból látják el ennivalóval. A városban sütnek nekik, tésztát
csinálnak, ételt készítenek. Minden vasárnap, vagy két hétben
egyszer sótól, paprikától kezdve mindent küld ki a gazd-
asszony a tanyára, kikíszíti őket. Ezek azután maguk főznek
maguknak vagy melegítnek kész ételt (kanecetes). Szóval
egész rideg módra élnek. Egy héten kétszer van húsétel. A többi
napokon tésztaleves egyhangú változatban sorba következik,
csak kétszer-háromszor tarkázzák meg hetenként öreg-gel
vagy szalonnasütéssel.
Erősen javul a tanyai ellátás, ha a gazda hazulról gazdái-