Page 227 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása
P. 227

387

       tőkét  vett  ki-ki  maga  alá,  vagy  a  félvékába  gyűri  felső  gúnyá-
       ját.  Az  étkezést  megtisztelik.  Kalapjukat  még  a  szabadban  is
       étkezésnél  leteszik  a  földre,  maguk  mellé  vagy  az  asztal  alá.
            A  magyar  ember  az  étkezésben  rendet  tart,  az  asztalnál
       fegyelmezett.  Mikor  az  asztalhoz  ülnek,  a kapalot  a földre  teszik,
       a  fiatalok  eresztik  maguk  elé  az  öregebbeket.  Mindenki  maga
       vág  magának   kenyeret.  Előbb  az  öregek  vágnak,  azután  a
       fiatalok.  Nem  szívesen  vág  egyik  a  másiknak,  mert  nem  tudja
       mennyi  kell  neki.  A  kenyeret  meghámozzák,  a  kenyérhajat
       csomóra  teszik  és  a  kint  örvendező  kutyáknak  adják.  Nem  mor-
       zsálják,  mert  ,,sok  szem  búzából  lett  a  kis  morzsa  is".  Az  asztal-
       főn  a  gazda  ül.  A  gazdasszony  nem  ül  le,  a  konyha  körül
       sürgölődik,  ha  nincs  dolga,  félre  ül,  hagyja  a  férfiakat  enni.
       ő  később  eszik.  Mikor  mindenki  elhelyezkedett,  kenyeret  vá-
       gott,  a  gazda  felemeli  a  ka-
       nalát.  Amen  !  —   mondja
       nagy  felszóval  és  belemeríti
       az  ételbe,  a  többiek  követik.
       Régi  ételelőtti  imádság  ma-
       radéka  ez  az  egy  szó.  Én
       még   imádkoztam    testvére-
       immel  az  étel  előtt,  sőt  va-
       sárnaponként  a  házi  isten-
       tiszteleten,  melyet  nagy-
       anyám  tartott.  Ma  már  ez
       is  kiment  a  divatból.             Fig.  130.  ábra.
           A  magyar   a  főtt  ételt  Evőszék  a  debreceni  tanyán.
       mindig  meghűlve  eszi.  A  ta-  Speisestuhl  auf  einem  Debrecener
       nyák  tornácában  láncon  lóg             Gehöft.
       egy  fa-  vagy  vashorog,  erre
       akasztják  a megfőtt  ételt  a  vasfazékban  és  ott  hűl.  Meg-meg
       kavarják,  hogy  hamarabb   hűljön.  Mikor  meghűlt  az  evő-
       székre  teszik.  Előbb  késhegyre  szúrt  kenyérbéllel  a  zsírját
       mártják.  így  még  jobban  meghűl.
           Míg  az  étel  hűl,  az  embereket  ebédhez  hívják.  Az  ebédhez
                                     t
       hívás  ősi  szokás  szerint  megy  a anyán.  Ha  az  emberek  a  tanyá-
       tól  távol  vannak  s  a  sík  területen  semmisem  gátolja  a  kilátást
       a  kútgém  végére  ponyvát  terítenek,  feleresztik  és  ez jelzi,  hogy
       jöhetnek  enni.  Félszázaddal  ezelőtt  a  disznóval  messze  elkóbor-
       gott  kondást  is  így  hívták  enni.  Ha  pedig  a  munkások  erdős
       területen  dolgoztak,  hol  a  kilátás  akadályozva  van,  méteres
       fadudával  hívták  enni  a  napszámosokat.  A  duda  mély  hangja
       messze  elhallatszott  az  erdőben.  Mikor  meg  nem  kellett,  a  vályú-
       vízben  hevert,  hogy  szét  ne  száradjon.
           Ezenkívül  kisebb  melegszavú  ökörszarv  dudákat  is  hasz-
       náltak  hívónak.  IIa  ilyen  szerszám  sem  volt,  a  hagyományos
       nyújtott  kiáltással  hívtak  ebédelni  :  Enni  héééé-ééé  !
                                                              20*
   222   223   224   225   226   227   228   229   230   231   232