Page 21 - Csárdakönyv_74-116

Nagyállás (Szekérállás) Napjainkban a Hortobágyi Pásztormúzeumnak ad helyet

Az utasok számára az volt legfontosabb, hogy egy-egy A második világégést követően volt benne műtrágya-
megállónál a fogataiknak és a rajta lévő portékáiknak és gabonaraktár, gépműhely, munkásszállás. 1965 ta-
védelmet nyújtó fedelet találhassanak. vaszán a Hortobágyi Intéző Bizottság kezdeményezé-
Az ősi nádfedeles szekérállás a postaúttól balra, a sére, Letényi Árpád tervei alapján felújították.
csárdával szemben faoszlopokon állt. Azt elbontva a Béres András forgatókönyve szerint a hídi vásárra
helyére 1785-ben új, falazott állást építettek. A Nagyállás megnyílt benne a Hortobágyi Pásztormúzeum. A kiállí-
hossza 34,3 m, szélessége 13,5 m, alapterülete 463 m2 tását ugyan többször frissítették, de napjainkban is
volt. A tizenötezer darab téglából emelt, majdnem mé- múzeumként működik.
ter vastagságú falakat először nád, később zsindely, az
első világháború után pedig cserép védte. Mindkét
végén hatalmas kétszárnyú kapuk fogadták be, illetve
engedték ki a fogatokat.

Sok utazó népnek, jószághajcsárnak, szekerészeknek
adott menedéket. Egyáltalán nem vagy alig kellett fizet-
ni a használatáért.
Sokan ott húzódtak meg, hogy óvják állataikat,
portékáikat. Mondják, hogy a vásárra igyekvők állásbéli
éjszakája teli volt zsibvásári zsibongással, nyerítéssel,
tehénbőgéssel, lánccsörgéssel, kukorékolással, gágo-
gással, horkolással, szekérzörgéssel, bégetéssel, abrak-
és szénaropogtatással. A két nagy háború között a pad-
lásán turisták is meghúzhatták magukat.
Csikósok a múzeum előtt

94