Page 19 - Csárdakönyv_74-116

A híd meg a vámja

„Debrecennek van egy vize,
Kinek Hortobágy a neve.
Arra van egy kűhíd rakva,
Kilenc lyukra van rajta

Hortobágynak szőke vize,
Sárga lovam, ne fílj tűle.
Még az íjjel egy órára,
Vigyél át a túlsó partra.”

A Hortobágy folyó több kanyarulatot követően a mátai Mátát és Balmazt, azoknak halászati és vámszedési jo-
fokon keresztül a Fekete rétet bőségesen megtáplálta. A gával együtt a 15. században Hunyadi János adta először
mostani híd környékére pedig egészen lassú folyással Debrecen városának használatába. Ezt a jogot később
érkezett és a vízállása itt volt a legsekélyebb. Akik ezt Hunyadi Mátyás királyunk és a törökök kiűzését követő-
felismerték először gázlóként haladtak át rajta, később en I. Lipót császár is megerősítette.
rév segítette az átjutást. A 14. század közepétől fából á- A vámszedési helyet messziről látható árbóc magas-
csolt, cölöpökön álló gerenda híd szolgálta a kényelme- ságú szekérrúdra ékelt, öreg szekérkerék jelezte. Akkor
sebb átkelést. is próbálták a vámkereket, a vámfizetést elkerülni.
A fahíd megújításáról, sőt inkább újjáépítéséről a Segített ebben a malomházi molnár becsukott szeme
városi elöljáróság 1679-ben hozott döntést. és az ég felé fordított tenyere… A hídvám szedésére és a
híd védelmére a város 1704-ben postalegényeket állított.

Az 1777-es, csárdára vonatkozó bérleti szerződés szerint
a debreceni cívisek és a sót szállító fuvarosok ingyen
használhatták a hidat. A szerződésnek külön fejezete
foglalkozott a fahíd védelmével és karbantartásával.
Pedig az nem volt egyszerű dolog. Szerkezetét bon-
tották az idáig lezúduló, jeges tiszai árvizek.Meg a
gyepek megújítására csiholt, fékezhetetlen pusztai
tüzek.
A deszkázott testén áthaladó jószágok és vasalt sze-
kerek okozta sebek. Fában szegény vidéken másról se
feledkezzünk meg. Az óvatlan pillanatokban a pászto-
rok által kibontott támasztékok, járódeszkák váltak
aklok, hodályok „építő köveivé”.
A kőhíd metszeti rajza, méretei

92