Page 23 - Csárdakönyv_74-116

Hortobágyi Nagycsárda
(Mátai vendégfogadó,

Mátasi vendéglő, Mátai fogadó)

Hortobágyi kocsmárosné, angyalom!
Tegyen ide egy üveg bort, hadd iszom;
Debrecentől Nagy-Hortobágy messze van,
Debrecentől Hortobágyig szomjaztam.

Szilaj nótát fütyörésznek a szelek, Petőfi emléktábla a csárda falában
Lelkem, testem majd megveszi a hideg: A török Magyarországról való kiűzését követően fel-
Tekintsen rám, kocsmárosné violám! lendülhetett a kereskedelem, jelentősen megnőtt nem-
Fölmelegszem kökényszeme sugarán. csak a levél-, hanem az utasforgalom is.
Lipót császár elismerte és megerősítette a Debrecen
Kocsmárosné, hej hol termett a bora? városának a 15. században adományozott hortobágyi
Savanyú, mint az éretlen vadalma. vámszedési jogát. Diószegi Sámuel szenátort kinevez-
ték debreceni postamesterré. Ő a Pesten át Bécs felé
Csókolja meg az ajkamat szaporán,
vezető postaút egyik lóváltó állomásának 1699-ben a
Édes a csók, megédesűl tőle szám.
mátai hídfőt jelölte ki.

Debrecen a város jövedelmének emelésére, valamint
Szép menyecske... savanyú bor... édes csók...
a fáradt, szomjas utasok pihenésére a jobbára lakatlan
Az én lábam idestova tántorog; Hortobágy puszta szívében enyhülést adó helyet, posta-
Öleljen meg, kocsmárosné édesem! és korcsmaházat építtetett.
Ne várja, míg itt hosszában elesem. 1699. június l-jén a városi tanács borinspektora, Tikos
János hordós bort vitetett a hídhoz. A rendelkezés alap-
Ej galambom, milyen ján: „A város számára ott korchoma árultassék, égetett
puha a keble! bort is visznek ki."
Hadd nyugodjam csak
egy kicsit fölötte;
Úgyis kemény ágyam
lesz az éjszaka,
Messze lakom, nem érek
még ma haza.

(Petőfi Sándor
Hortobágy-csárda,
1842. októberében)
Csárda a Hortobágy partján (1748)

96