Page 20 - Csárdakönyv_74-116
P. 20
A város és a bérlők között hídügyben kialakult sok ízet-
len vita végére az állandó híd építését felvető gondolat
tett pontot. Povolny Ferenc tervei alapján 1833-ban elké-
szült a „kilenclukú” híd. Napjainkig 167,3 m hosszával
Magyarország leghosszabb közúti kőhídja.
Az új híd megépülésével a csárda bérlőjének a híd-
vám szedésére és a híd karbantartására vonatkozó köte-
lezettségei lényegesen egyszerűsödtek:
„A vámszedési jogot bérlő… az eddig már megálla- Hídvám
pított, valamint az ezután megállapítandó vámmentes- Az a cívis gazda, aki ezt a költséget nem tudta vállalni, az
ség figyelembe vételével gyakorolhatja, köteles a vámdíj a legelőn kikerekedett jószágát már nyáron felhajtotta a
szabályzatot kifüggeszteni, azt állandóan kifüggesztve hortobágyi hídhoz és ott továbbadta tehetősebb gaz-
tartani. A híd végénél lévő töltéseket köteles bérlő állan- dának, kereskedőnek, kupecnek, tőzsérnek, csiszárnak
dóan jókarban tartani, minden évben kijavíttatni, az vagy vágónak.
esővíznek a hídról való leeresztéséről gondoskodni. Ha Az alkura, megkötött vásárra áldomást ihattak a csár-
e kötelezettségének nem tenne eleget pontosan, az itt dában, lacikonyhákon, alkalmi zöldvendéglők sokasá-
felsorolt teendőket a város végezteti el bérlő költségén.” gában. Az egyikben rezes banda fújta, a másikban ci-
A hídhoz szervezett vásár alapvetően állatvásár, vagy gányzenekar húzta, amott az öreg Rimóczi egyedül
baromvásár volt. Itt legnagyobb számban lovak cserél- muzsikált. Nótáztak a boros torkúak, táncra kerekedtek
tek gazdát, de ezerszám hajtottak fel ide hízott szarvas- az eleven lábúak. Bizony jól kerestek a muzsikások,
marhát, sertést, juhot és birkát is. A vásár kialaku- mert az ittas ember gond nélkül hányta a pénzt, külö-
lásában legnagyobb szerepe a pénzügyi megfontolás- nösen a pásztorembernek „volt jég a hóna alatt”. A
nak, belátásnak volt. A legeltető állattartásban ugyanis bemelegedő vendégekkel gyakran megesett, hogy akár
téli legelő híján, legnagyobb költség a vásárolt takar- egy csikó, vagy ökör árát is elmulatták jókedvükben.
mányon való teleltetésből keletkezett.
A néphit szerint azért olyan erős és állékony a híd, mert
habarcsába tejet fejtek. Ám járja másik történet is,
miszerint a malterba a Debrecen környéki rettenetesen
savanyú borokat borogatták bele. Az húzta össze, az
tartja egyben. (A valóságban az akkor kevésbé ismert
cementpor használata adta szilárdságát.)
A ma is országos hírű csárda és vására elválasztha-
tatlan a kilenclyukú hídtól. Móricz Zsigmond jól látta,
hogy „A híd a középpont a Hortobágy megfoghatatlan
végtelenségében.”
A híd közismert szimbóluma e sajátosan magyar
tájnak, a pusztának, Hortobágynak, Debrecennek, Haj-
dú-Bihar megyének, régiónknak és hazánknak.
Állatvásár a Hortobágy partján
93
