Page 39 - A MAGYAR KIRÁLYI DEBRECENI 2. HONVÉD HUSZÁREZRED A NAGY HÁBORÚBAN

2. 4. Az ezred karácsonyai és egy különleges húsvét

A debreceni kettes huszárok a négy háborús karácsonyból hármat az orosz, egyet pedig
a román harctéren ünnepeltek. Fronton töltött karácsonyaikról az ezred történetét
feldolgozó, két háború között megjelent összefoglaló kötet alapján kaphatunk képet.
Az 1914-es és 1915-ös év karácsonya Galíciában, majd Volhíniában, az első vonalakban
találta az ezredet. Az 1916-os év karácsonyába – a viszonylag békés ünnep és a meleg
fedezék ellenére – már komor gondolatok is vegyültek. Az utolsó, az 1917-es év
karácsonyát pedig teljesen háttérbe szorította a december 22-én Breszt – Litovszkban
kezdődött béketárgyalás.
Az ezredet az első háborús karácsony a Jasló körüli harcok hevében érte. 1914. december
24-ének estéjén a huszárok otthon maradott szeretteikre és elesett bajtársaikra gondoltak.
A rajvonalban fekvő huszárok szakaszparancsnokai kis fenyőgallyakat gyújtottak meg. A
szemerkélő esőben könnyes szemű katonák gyülekeztek az égő fenyőgallyak körül.
Az ezredparancsnokság tisztjei egy kis házban rendezkedtek be. Karácsony estéjüket az
egyik segédtiszt naplójában így örökítette meg:
„Az ezredtörzs késő este egy egyedülálló házban szállásolta el magát. Mivel az egész
házban csak egy szoba-konyha volt, a házbelieket, két csinos leány is volt köztük,
bezártuk a padlásra. Így legalább biztosítva voltunk afelől, hogy nem kémkedhetnek. Az
ezredtörzshöz még csatlakozott Békessy százados is, aki egy kis fenyőfát hozott magával.
Egész készletünket, három szál gyertyát, rákötöttük a fára és meggyújtottuk őket. Ebben
a pillanatban mindnyájan könnyes szemmel gondoltunk az otthonlevőkre. Ezalatt Lipták
szakács a konyhában – hús hiányában – hihetetlen mennyiségű jó vastag palacsintát sütött,
mihez még egy kevés piros hadi borunk is akadt. Vacsora közben Tóth ezredtrombitás
a hadosztály-parancsnokságtól egy nagy ládával állított be, melyet a Pesti Hazai Első
Takarékpénztár Schneider főhadnagynak küldött azzal, hogy tartalmát karácsony estéjén
az ezredtörzs tagjai között ossza szét. Volt most öröm! Kivétel nélkül mindenkinek jutott
valami. Ennivalón kívül sál, ceruza, levélpapír stb. Az éjszakát elég nyugodtan töltöttük,
de korán reggel az oroszok kezdték a házat lőni, úgyhogy ki kellett mennünk belőle.”
A szilveszter meglehetősen sok nehézséggel köszöntött be. Az erős havazás és hideg
miatt az ellátás bizony meglehetősen hiányos volt. Az éjszaka még jobban megkeserítette
a huszárok életét. A 20 fokos hidegben, napok óta fedél nélkül élő katonák ruházata
csontkeménnyé fagyott, s hogy ők maguk ne fagyjanak meg, az erdőben hatalmas
tüzeket raktak. Mindenki ezek köré gyülekezett, kivéve a tábori őrsöket és a figyelőket.
A katonák szótlanul bámulták a táncoló lángokat. Gondolatban az elmúlt évi szilveszter
eseményeit idézték fel, „amikor még híre sem volt háborúnak és szeretteik kacagó szava
és a megrakott asztal tette széppé és kívánatossá életüket.”
Az első vonaltól néhány lépésnyire a hálás huszárok fenyőgallyakból hatalmas sátrat
állítottak parancsnokuknak, Flohr János ezredesnek. Flohr nagy népszerűségnek
örvendett huszárjai körében. „Mint mindig, most is mindenkihez volt egy bátorító
vagy korholó, de végeredményben mindig jóleső és vigasztaló szava. Kifogyhatatlan
málhatáskájából mint mindig, most is előkerült valami váratlan jó. Egyiknek egy finom
cigaretta, másiknak egy szelet csokoládé, harmadiknak egy pohár valódi sherryt adott
s azért egy pillanatra egy kis otthoni élvezet illúzióját ébresztette és feledtette a helyzet
sanyarú voltát”.
A csendes szilveszteri éjszaka után a mínusz 30 fokot mutató hőmérő ellenére az oroszok
kora reggel általános támadást indítottak az egység állásai ellen. A támadás hamarosan
felélénkítette a huszárokat, úgyannyira, hogy a csontig hatoló hidegről is megfeledkeztek.

- 37 -