Page 40 - A MAGYAR KIRÁLYI DEBRECENI 2. HONVÉD HUSZÁREZRED A NAGY HÁBORÚBAN

Az új esztendő első napjának mozgalmasra sikeredett eseményei mintha előre vetítették
volna árnyékukat az egész évre.
1916 húsvétján az orosz fronton a debreceni huszárok és a velük szemben álló kozákok
között megható jelenetek játszódtak le.
Az ezred katonáira Galuziánál köszöntött be 1916 tavasza. Az április nyugodtan indult. A
tiszteknek és a legénységnek is alkalma volt pihenni.
Így virradt rájuk 1916. április 23-án húsvét reggele, amely az évben egybeesett a
pravoszlávok legnagyobb ünnepével. Azokkal az orosz csapatokkal kerültek ismét
szembe, akikkel 1915 januárjában Smerekowiecnél és Gladysownál harcoltak.
Az ünnep csendben, a legnagyobb barátkozás jegyében zajlott. Aligha állunk messze
az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy a Nagy Háború történetének talán legbékésebb
húsvétját a debreceni 2. honvéd huszárezred katonái élhették át. Erről a páratlanul
érdekes húsvétról Pintér István huszár főhadnagy így számolt be:
„Teljes a csend az egész fronton, puskalövést nem hallani, mintha fegyverszünet lenne.
Húsvét napján kora reggel az előre tolt állásból telefonálnak, hogy a muszka őrszem egy
kőre kötött levelet dobott hozzánk. Egy küldönc elhozta hozzám. Francia levél, (sajnos
nincs a birtokomban ez a levél, mert Abonyi Andor ezredes, főcsoport-parancsnokom
magához vette s nem tudtam tőle többé visszakapni) ahogy emlékszem kb. a következő
tartalma volt »A legnagyobb ünnep, Krisztus Urunk megdicsőülésének és feltámadásának
ünnepe az oroszokéval összeesik. Jó ünneplést kívánunk a lovagias, vitéz, bátor magyar
huszároknak! Engedjék meg ezúttal, hogy megbecsülésünk külső kifejezéseként
parlamenterünkkel 12 és 13 óra között átküldhessünk a forráshoz egy kis csomagot.
Egészségükre kívánjuk! Ha csekély figyelmünket viszonozni akarják, 15 és 16 óra között
várjuk a magyar huszárok parlamenterjét a forrásnál.«
Átadtam ezt a levelet Abonyi ezredesnek. Elolvasta. Először pár percig mereven maga elé
nézett, aztán zsebre tette a levelet s a következőket mondta: »Kedves Pista barátom, te
elég furfangos ember vagy. A megoldást rád bízom. Csinálj, amit akarsz, de ha ebből a
locsolgatásból baj lesz, megnyúzlak!« Hát én, Bauer Gyula főhadnagy alantas-barátommal
el is intéztem a dolgot.
Egy töltényládát virággal stb. szépen kidíszítve megpakoltunk minden jóval, pezsgő,
konyak, Kugler, sonka, kalács, cigaretta, szivar stb., a tetején egy igen szépen
megfogalmazott francia levél. Bauer főhadnagy és a csoportom tipikus, daliás marcona
két altisztje, végig kitüntetéssel, kifogástalanul felöltözve várták az előretolt állásban a 12
órát, hogy az oroszoktól átvegyék a csomagot s a 15 órát, hogy a mi csomagunkat átadják.
12 órára magam is az előretolt állásban voltam. Pár percre rá jött az orosz parlamenter.
Elől egy tökéletes úr, egy don-kozák főhadnagy és két altiszt egy gyönyörűen feldíszített
kosárral. Bauer és a két altiszt elibük ment azt átvenni, szívélyes kézfogás, pár üdvözlő
szó franciául. Bauer jelezte, hogy 15 órakor mi hozzuk a húsvéti csomagot. Kérte, hogy
az átvételre újból megjelenjenek. A »viszont látásra« s mi a kosárral nyargalunk hátra
Abonyi ezredeshez. A kosárban minden jó volt, kb. hasonló tartalommal, mint amivel mi
a ládánkat megpakoltuk.
Pont 15 órakor indult el Bauer és a két altiszt a ládánkkal a forráshoz. Hasonlóan
kedves, megható jelenet játszódott le. A kozák főhadnagy átvette a ládát és Bauernek a
következőket mondta: »Bajtársaimtól azt a megbízást kaptam, kérjem meg a főhadnagy
urat, szóljon parancsnokának, az alacsony kapitánynak, jöjjenek át ketten, két altisztjükkel
a mi fedezékünkbe, látogassanak meg, tiszteljenek meg bennünket. Szeretettel várjuk. Ha
ők átjönnek hozzánk, akkor két tiszt barátom két altiszttel az urakhoz menne át, tennénk
önöknél tiszteletünket.« – Hallom az egészet. Hozzájuk megyek, megállapodunk, hogy

- 38 -