Page 38 - A MAGYAR KIRÁLYI DEBRECENI 2. HONVÉD HUSZÁREZRED A NAGY HÁBORÚBAN

nagyothalló volt. A szóbanforgó járőrözése alkalmával,
járőrébe beosztott altiszt viszont kissé rövidlátó volt.
Ezért ment végbe azután az a mulatságos párbeszéd
közte és altisztje között, melyet bajtársai mulattatására
jóízű humorral maga bátyánk a következőképpen adott
elő: „Hát tudjátok, amint járőrömmel előnyomulok,
egyszer csak hozzám vágtázik Szabó őrmester és azt
mondja: „Zászlós úr, nem tetszik hallani, tőlünk balra
lövöldöznek a muszkák!? — „Ah, nyugtatom meg, maga
hallucinál! — én nem hallok semmit! Ellenben nézze
csak ott jobbra az erdő előtt kozákok mozognak”. —
„Nem látok én ott semmit zászlós úr! Bizton káprázni
„tetszik” a szemének. Ellenben itt balra már nagyon erős
a lövöldözés.” Így vitatkoznánk talán még most is, mert
amit én láttam, azt ő nem láthatta, amit ő hallott én nem
(46. kép) Borzsovay halllhattam, ha a muszkák jobbról és balról is tűzbe nem
Demeter Jenő főhadnagy kapnak bennünket és meg nem oldják a gordiusi csomót
olyképpen, hogy mindkettőnknek igazat szolgáltattak.”
Dr. Kölcsey Sándor hadnagy

1935 és 1944 között Debrecen polgármestere.
A mozgósításkor az ezred 5. önkéntesiskolájába került.
Tartalékos zászlósként kezdte meg a szolgálatát. Részt vett
az északi harctér ütközeteiben.
1916 tavaszán a Bruszilov-offenzívát megelőző ezred
sportversenyen 8 ponttal az 5. helyen végzett. 1916. július havi
tiszti beosztás szerint a lovasosztály Pálffy Gábor százados
vezette 4. századában szolgált. A petelei retablírozás alatt
is itt teljesített szolgálatot. A következő évben Botosulnál
állást foglaló ezred 4. századában, a tragikus sorsú Baló
főhadnagy alatt szolgált zászlósként. 1917. február 1-jei
ranggal hadnaggyá léptették elő. Júniusban bronz vitézségi
éremmel tüntették ki. 1917. augusztus 11-én a Stermnináért
zajló öldöklő küzdelemben hihetetlen bátorságról tett
tanúbizonyságot. Az ezredtörténet így örökítette meg
(47. kép) Dr. Kölcsey hőstettét:
Sándor hadnagy „Ugyanerre az időre esett, hogy az ellenség rohamosztagai
sűrű csoportokban betörtek a sarokpont mögé, ezzel éket
vertek a vonalba s heves kézigránátzáporral árasztották el a gerincet és a gerinc mögötti
területet. Kölcsey Sándor hadnagy félezred-segédtiszt, ekkor parancs nélkül összeszedte a
visszaszorított vonalbelieket, az utászszakasznak erősödve, szintén ellentámadásba fogott
s állását lendületes támadással visszafoglalta. A csapatok határtalan lelkesedésükben
a menekülő ellenség után akarták vetni magukat, de sötétedett s a terep amúgy is
nehéz volt, úgyhogy csak a tűzzel való üldözés látszott célszerűnek. Miután az ellenség
menekült tüzünk elől, az összeköttetést még az üldözés folyamán megteremtettük. 20 óra
30 perckor az arcvonal már teljesen nyugodt volt, a biztosításra kiadott intézkedéseket
végrehajtották, a felderítés újból megkezdődött s az ütközet színhelyét kitakarították”.

- 36 -