Page 34 - A MAGYAR KIRÁLYI DEBRECENI 2. HONVÉD HUSZÁREZRED A NAGY HÁBORÚBAN

vonal összefüggését megszakította, amit az oroszok az időközben odaérkezett járőrök
együttes konok ellenállása miatt többé helyre sem tudták állítani. A következő napon
felvonult és a harcba bocsátkozott a 41-ik gyaloghadosztály. Az általános támadás
során a vakmerő járőr felderítés végett az ellenséges front mögé hatolt be és az utána
benyomuló segéderőkkel elfoglalt egy ellenséges ágyútelepet, majd egy hátbatámadással
oly zavart idézett elő a Wiszloka mentén szívósan ellenálló orosz csapatok között, hogy
ezek kénytelenek voltak állásukat feladni és világos nappal Kolbuszowa irányában
visszavonulni. Ez a visszavonulás a Debicza — Rzeszow-i műút elzárása következtében
pánikszerűvé vált s így a hadosztály nagy értékű zsákmányhoz jutott.

Szatmári Ferenc őrmester

A bihari földről, a kisnyégerfalvai barázdából került a debreceni
2. honvéd huszárezredbe. 1916 októberében ezredével együtt
a román harcéren a három ország határán, Dorna Watra
környékén harcolt. Egy napon az a feladat jutott osztályrészéül,
hogy a várostól délkeletre emelkedő 1521 méter magas hegyet
foglalja el. Szatmári őrmester, a bihari síkság fia, úgy oldotta
meg feladatát, mintha világéletében kárpáti hegymászó lett
volna. Három szakasz huszárjával éjnek idején nesztelenül
felkúszott a hegyre s a meglepett ellenséget villámgyorsan
megtámadta. Heves kézigránátharccal betört állásaiba és
kiverte onnan és gyors visszavonulásra kényszerítette. A fontos
hegyi állás elvesztése következtében az egész ellenséges arcvonal
megingott s úgy az oroszoknak, mint a románoknak vissza
(37. kép) Szatmári kellett vonulniuk. Egy kicsinynek látszó helyi feladat nagyszerű
Ferenc őrmester megoldása ilyen messzemenő eredményeket szült.
1916. október 31-én a román fővárosban tűzték fel Szatmár
őrmester mellére a hősök aranyérmét.
Hajdúböszörményben van eltemetve feleségével és Tibor fiával együtt. Kisnyégeren még
áll a szülőháza, testvérei leszármazottai lakják.

Szodoray István szakaszvezető

A villámgyors és rettenthetetlen bátorsággal véghez vitt támadásaik
révén félelmetessé vált magyar huszárok ragyogó hőstetteinek
egyike fűződik Szodoray István szakaszvezető nevéhez. 1915.
május közepén Szodoray azt a parancsot kapta, hogy nyolc
lovasból álló járőrével, legyen állandóan az ellenség nyomában
s figyelje meg a visszavonuló oroszoknak a San folyón való
átkelését és erről küldjön pontos jelentéseket. A lelkes járőr
felderítő lovaglása közben egy erdő mélyén táborozó kozákokra
bukkant, kik szintén neszét vették a huszárok közellétének. Lóra
szálltak hát s eleinte szórványos, majd később össztüzeket adtak
le a huszárokra. Később Szodoray észrevette, hogy mintegy 40
főből álló kozákosztag támadásra készül ellene. Hat emberét lóról
(38. kép) Szodoray szállította le, ő maga pedig lóháton várta be két huszárjával az
István szakaszvezető ellenséges lovascsoport közeledését. Midőn megfelelő távolságra

- 32 -