Page 42 - A MAGYAR KIRÁLYI DEBRECENI 2. HONVÉD HUSZÁREZRED A NAGY HÁBORÚBAN

„Szeretett Ezredem!
Én óhajtok az első lenni, ki nektek boldog újévet kíván. A sors úgy rendelte, hogy már
a második évet a harctéren töltjük és ezzel a háború harmadik évébe léptünk. Ezen elég
hosszú és nehéz idő alatt megmutattátok, hogy milyen kiváló katonák vagytok nem csak
lóháton, de a gyalogosharcokban is kiváló tetteitekkel az összes elöljáróink figyelmét
magatokra vontátok és azok dicséretét s teljes elismerését kivívtátok. Fiaim! Sokáig
nem tarthat már ez a háború, továbbra is kitartásra buzdítlak benneteket, mert csak így
vagytok képesek a reátok váró nagy feladatnak megfelelni, ha ebben az esztendőben is
az ellenséggel szemben álltok, mikor is meg fogjátok mutatni, hogy a magyar katona
egyaránt jól tud bánni a karddal, a karabéllyal és a szuronnyal is, és így továbbra is réme
marad minden ellenségnek.
Adja Isten, hogy továbbra is így legyen! És ha elérkezik a béke órája és az ismét előkerült
trombiták első hangjai a „lefúvás” jelét adják, akkor már közel leszünk azon boldog
perchez, melyben viszontlátjuk szeretett Hazánkat, és Debrecen városa kibontott
zászlóval, diadalkapuval várja az ő derék huszárjait.
Isten áldjon, Isten óvjon Benneteket továbbra is!

Flohr ezredes sk”

Sajnos az ezredes reménye a hamarosan véget érő háborúról nem teljesedett be. Az 1916-
os esztendő is a fronton érte katonáinkat.

A harmadik karácsonyt a román fronton, a Botosul és Batka közötti állásokban „ünnepelték”
huszárjaink. A beszámolók alapján megállapítható, hogy ezúttal sem volt okuk panaszra.
Tisztek és huszárok egyaránt meleg fedezékben ünnepelhették a karácsonyt.
„A Kárpátok csoda szép fenyvesei ingyen adták a karácsonyfát. A fehér vászon hólepelbe
burkolódzó huszárőrszem nekitámaszkodott
őrhelyén egy-egy ilyen karácsonyfának s elmélázva
gondolt haza, míg bajtársa fel nem váltotta.
Aztán ő is bevonult a fedezékbe, ahol forró tea és
szeretett erdélyi ismerőseink, báró Bánffy Zoltánék,
valamint az otthoniak, a debreceni asszonyok
szeretetadományai várták őket. Bőven jutott belőle
mindenkinek; a tiszteknél pezsgőspalack is durrant.
Gerbeaud-csokoládé s egyéb csemege egyenesen a
Ritz illúzióját keltette, s a hangulat mégis nyomott
volt.
A szem belemeredt a lámpa fényébe vagy a rajkályha
tüzébe és szállt a gondolat messze…haza – ahol talán
éppen akkor gyújtották meg könnyes szemmel a
karácsonyfa gyertyáit, ahol bizonyára remegő szájjal
kérdezték egymástól: vajon apuka, bátyu, öcsi hol
van most, mit csinál, van-e meleg fekvőhelye, enni-
innivalója – és ott is érintetlenül maradt az asztalon
a karácsonyi vacsora. (…) Némán elgondolkozva
(48. kép) A Flohr sétány, Galuzia, ültünk a tiszti étkezde kicsiny karácsonyfája
1916. január alatt: vajon mit hoz a jövendő? Hol ünnepeljük a

- 40 -