Page 18 - Debreceni Erdős könyv

A városhoz legközelebb álló és legjobb talajú Nagyerdőt,
hogy nagyobb épületfákat és híddeszkákat szolgáltat-
hasson, 120 éves koráig, mint „szálerdőt” kezelték. A többi
erdőséget az 1843-ban készült tervek alapján 60 éves vá-
gásfordulóval sarjerdőként gondozták. A gyökér- és
tuskósarjra támaszkodó erdőfelújítások ott voltak szépek,
ahol jutott bőven eső, nem volt fagy és elkerülte őket a tűz
és a legelő jószág.

Évente 11-12 ezer bécsi ölfát vágatott az erdeiből Debre-
cen városa. A fa vágatását mindenkor az erdőmester fel-
ügyelte és a járási erdész vezette. A vágástéren össze-
rakott ölfákat a favágóktól átvették és elszámoltak, egy fa
kidöntéséért 10 krajcárt fizettek. Az erdőügyeket felü-
gyelő városi tanácsnok a két faosztó biztossal az évi
fajárandóságot még ott vágáson a polgároknak kiadták.
A megmaradt tűzi- és épületfa a városi raktárba került.
1 036 öl fát járandóságokra, egyházak, iskolák, kórházak,
tanárok számára tettek félre. Az épületfák egy részét 9 és
12 láb hosszúságú darabokra vágva, a tűzi ölfák arányában
vásárolhatták meg a lakosok.
1868

Az erdőmester arról is beszámolt, hogy a homokterületek
erdősítésére legalkalmasabb az akácfa (akász). Az erdő-
védek házainál megnevelt 32 ezer csemetével a határ-
árkokat és a homokos tisztásokat fásították.
További terveik szerint fásították a város határán át-
húzódó országutak mentét, szárnyékerdőket ültettek a
hortobágyi legelőkre. Ehhez újabb területeken alakítottak
ki faiskolákat, ahol az akác mellett erdei fenyő csemete
nevelésével is foglalkoztak.

A fent említett összes erdőterületen a felügyeletet 1
erdőmester, 4 erdősz és 42 erdővéd teljesítette, kik mind-
nyájan kötelesek voltak lóháton vagy fogaton közlekedni
és az erdőben kint lakni. Segítette a munkákat 45 idény-
munkás.
„Gubics”
16