Page 23 - Debreceni Erdős könyv

A város képtelen volt a vágás- és felújítási területek hét-
éves legeltetési tilalmát érvényesíteni vagy az ott gyakran
fellobbanó futó tüzeket megfékezni. Az erdei tisztásokat a
polgárok szántották és kaszálták, sőt meg is vásárolhat-
ták. Ez ahhoz vezetett, hogy a magánbirtokok határai
csak papíron voltak megjelölve, a valóságban addig ter-
jedtek, amíg az erdőben kaszálni való füvet találtak.
Az erdők fűhozamát a lombkoronák egybeborulá-
sának, azaz a záródás csökkentésével – fák kivágásával –
tudták növelni.

Az alacsony záródású erdőkben az éves vágásterület Szerdán az ülés közönsége a debreceni erdők kezeléséről
nagyságának meghatározásakor csak a faállományok folytatott élénk vitát. A szakközönség nem titkolt méltat-
területére és a vágásérettség évére voltak figyelemmel. lankodását fejezte ki az erdei kirándulás során látott tisz-
Gazdasági nyelven a jövőt is figyelemmel kísérő döntés tásokkal ronggyá szaggatott erdőtestek, a 30-50%-os
– az erdővagyon éves fatermése, hozama vagy növe- záródású, kiligetesedett, agyonlegeltetett, kaszált és
déke – helyett, a jogos kamatokat messze meghaladó kizsarolt tölgyesek miatt. A polgármester úr kérte, hogy a
nagyságú erdőt ítéltek fejsze alá. Így fordulhatott elő, birtokproblémákon túl szakkérdésekkel foglalkozzanak
hogy alig negyed század alatt a város erdővagyona a ma- az erdész urak. A tapasztalatokat megtárgyalták és meg-
gánbirtokosok javára több, mint 6 100 katasztrális holddal
állapításaikat nem csak a korabeli jegyzőkönyvek, hanem
apadt. Az erdészeket csak három évre fogadták fel és őket
az országos szaklapban és az egyesület évkönyvében
rendre más kerületbe helyezték át.
megjelent írásaik is őrzik, miszerint:
A látottak alapján kialakult a vendégek véleménye:
„Debrecen polgárainak, ha így folytatják az erdészek válto-
• Az erdőket terhelő bir-
gatását, lehet szénájuk lesz elegendő, de erdejük felette
tokviszonyok változatlan-
kevés!” Belátták azt is, hogy észrevételeiket azok figyel-
sága az erdők fennmara-
mébe kell ajánlani, akik a Debrecen környékén elterülő
dását veszélyezteti.
erdőknek kisebb értéket, s fontosságot szeretnek tulajdo-
nítani, mint amivel azok valóban bírnak.
Ha nem módosítanak, Be-
A nyári nap izzasztó sugarai alatt porfelhőben utazó
dő Albert szerint: „Debre-
erdővándorok oázisként üdvözölték Nagycserén a Csere-
pesi erdészházat. Hosszú sátor árnyékában pihenték ki czen erdő helyett csepőtés
fáradalmaikat és láttak neki a bőséges ebédnek. Majd Ba- legelőt fog bírni, határá-
lázs Kálmán zenetanár adta elő az alkalomra szerzett nak tekintélyes részében
„Erdészeti indulót”. A tikkasztó hőség dacára a fiatalság futóhomokkal fog küzködni
táncra kerekedett, s hévvel, zajgó jó kedvvel járta a csár- és fáját is idegen kézből,
dást. Az éj árnyának érkezésével a társaság szekerekre drága pénzen fogja vásá-
ülve Debrecenbe visszatért. rolni.”

21