Page 76 - Debrecen Képeskönyve

lékét. A Nagykönyvtár a 16. századtól gyakran a
legnagyobb nyomorúságban, de minden körül-
mények között folyamatosan éltette a magyar
művelődés ügyét, a deákság névtelen tömegei és
kimagasló nagyjai révén egyaránt.

A Levéltár

A „lex antiqua”, az első törvény szövege és az
iskola javára tett alapítványok bizonyára már a
kezdetektől ott voltak a Coetus vasalt ládájában,
a szenior szobájában, csakúgy, mint a püspök le-
velesládájában a legfontosabb zsinati végzések,
orszá gos jelentőségű levélváltások, egyházláto-
gatási iratok. A legelemibb hitelvi, jogi, tulajdoni,
gazdasági és a szervezetekre vonatkozó dokumen-
Úrasztali terítő részlete tumokat sem az iskola, sem az egyház nem nélkü-
lözhette, de egyes dokumentumtípusok őrzésére a
/ De szükségből a prózát is megette: / Uj s régi 18. század második feléig a Nagykönyvtár szolgált.
könyvet, pamphlét, hírlapot.” Sok kiváló társával A püspökök, egyházkerületi főjegyzők, esperesek
együtt volt könyvtáros deák Weszprémi István, és egyházközségek működése során keletkezett
a Succinta medicorum szerzője, itt dolgozott Oláh irattömeg a reformációtól napjainkig folyóméte-
Gábor, a magyar irodalom nagy ígérete, de Mó- rek ezreiben mérhető, hiszen minden közigazga-
ricz Zsigmond is hálásan emlékezett a könyvtár- tási egységnek rendszeresen dokumentálnia kel-
ról, amely az egész emberiség kincseit jelképez- lett állapotát, ingó és ingatlan vagyonát, iskoláit,
te számára. Az intézmény falai között még naiv gyűléseiről jegyzőkönyveket készített, gondjaival
gyermekként határozta el Bay Zoltán, a 20. század elöljáróihoz fordult, akik szükség esetén a főkor-
világhírű fi zikusa Newton fő művének magyarra mányszékek és az uralkodó előtt is képviselték az
fordítását, barátja, Szabó Lőrinc pedig a könyvtár ügyeket. Az első kerületi levéltárnokot 1773-ban
Nagytemplomra néző „belső szentélyét” idézve nevezték ki, majd 1828-ban a Kollégiumban he-
foglalta versbe a könyvtárhasználó előd, Ady em- lyezték el a püspökök iratanyagát is. A börtönéből Szabad királyi városi kiváltságlevél 1693-ból

szabadult Könyves Tóth Mihály, „Kossuth papja” Könyves Tóth Mihály Kossuth papja” az oktatás tartalmáról és minőségéről, az ifjúság
az oktatás tartalmáról és minőségéről az ifjúság
szabadult
Úrasztali edények a Kollégium múzeumából nevéhez fűződik az első komolyabb rendszerezés. fegyelmi ügyeiről, az étkeztetésről, a számtalan
Utódai közül idős Révész Imre, a református le- egyesület színes világáról (irodalmi önképzőkör-
véltárügy nagy alakja hatott a legszélesebb kör- től a kuglizók társulatáig), a tanári kar eszmei
ben, aki 1868-ban írott művével tudatosította az törekvéseiről, jegyzőkönyveiről, európai kapcso-
egyházi iratok kezelésének, megőrzésének, tudo- latairól, a városhoz kötődő partikulákról és a
mányos feldolgozásának szakmai követelményeit. fenn maradást biztosító alapítványokról.
Munkáját Tóth Sámuel és az egyházkerület, illet- Bár 1750-ben Hatvani István már lajstromot ké-
ve a partikulák történetét feldolgozó Barcsa János szíttetett az iratokról, az önálló forrástanulmányok
folytatta. bűvöletében oktató Sinai professzor volt az első,
Jóllehet az 1564-es tűzvész és a deákság kuruc aki 1760 után főúri családok oklevél-gyűjtemé nyeit
kori „elszéledése”, az 1848-as dokumentumok is másoltatva, tudatosan fejlesztette a Levéltár
kötelező megsemmisítése, végül az iratok máso- kollégiumi részlegét. A gyűjtemény első hivatalos
dik világháború alatti kiköltöztetése (a kórházi kezelője Kerekes Ferenc professzor volt, aki Budai
célra lefoglalt helyiségekből) óriási pusztítással Ézsaiás püspök kezdeményezésére 1823-ban kü-
járt, a történettudomány mégis főként a levéltár lön helyiségben rendszerezte a „Tabuláriumba”
iratcsomói alapján alkothat képet a hajdani hét- már nem férő anyagot. A század végén Balogh
köznapok eredeti összefüggéseiről, valóságáról, a Ferenc egyháztörténész levéltáros „adattári rend-
deákság névsoráról, összetételéről, a diákönkor- szerben” dolgozta fel az iskola történetét, majd
mányzat szabályozott, hivatalszerű működéséről, 1923-tól Csikesz Sándor, 1940-től Nagy Sándor,

70
70 71