Page 41 - Csárdakönyv_1-45
P. 41
Ráckeve országos vásáraira rengeteg jószágot hajtottak
fel az Alföldről. Nagy részüket továbbterelték, ám a hely-
béli tőzsérek és kupecok által felvásárolt ökröket és
juhokat a települések mészárszékein levágták. A
Dunához megérkező tőzsérek és hajtóik csak a kijelölt
helyen úsztathatták át az állatokat. Sokszor napokig
vártak, amíg az árhullám elvonult. Ezen az átmeneti
megállón a jószágokat legeltették vagy a gyűjtött,
felhalmozott szénán tartották.
A rác mészárosok felettébb szerteágazó tevékeny-
séget folytattak. Húst mértek ki. Halat, bőrt, zsírt, fagy-
gyút árultak, ingatlanokat béreltek és állatokkal keres-
kedtek. Ráckeve vámhelye és országos vására révén a
térség húselosztó és marhatartó központjává vált.
A kedvező piaci lehetőségeket felismerve, felhagytak
a marhák és a juhok vágásával. Meggazdagodásuk forrá-
sává egyre inkább a kereskedelem vált. A rác kalmárok
felhalmozott tőkéjüket egyrészt visszaforgatták keres-
kedelmi vállalkozásaikba. Másrészt szőlőkbe, ingatla-
nokba (házak, templomok, malmok építésébe) és
háborús időkben könnyen menekíthető vagyontár-
gyakba fektették.
A kevei kézművesek elsősorban olyan mesterséget
(varga, szűcs, tímár, mészáros, szíjgyártó, nyereggyártó,
erszénygyártó, szappanos) választottak maguknak,
amelyhez a húst, bőrt, inat, faggyút, szarut, szőrt,
csontot a szarvasmarha és a juh szolgáltatta. A rác
szűcsök, mészárosok, bőrösök, molnárok, szabók,
hajóácsok, építőmesterek és ötvösök nagy népszerű-
ségre tettek szert szerte az országban.
A Fekete Sas, a viza szobor és a Kis-Duna Az épület ma művelődési központ
41
