Page 38 - Csárdakönyv_1-45

Petőfi 1845. július 12-én érkezett először Szalkszentmár-
tonba a szülei látogatására. Első, itt született verse a
„Fekete kenyér”. Nyugodt, háborítatlan körülmények
között szerette volna megalkotni a „Zöld Marci” szín-
művet. A megértő, melegszívű édesanyja az udvarra és a
tavacskára néző, kis vendégszobát engedte át számára.
A költő az elkövetkező kilenc hónapból ötöt Szalk-
szentmártonban töltött. Itt is termékenyen alkotott.
Száztizenkét verset, két drámát (Zöld Marci és a Tigris és
hiéna) és egy regényt (A hóhér kötele) írt itt.
Bezárkózott szobájába. Szüntelen az íróasztalánál ült
vagy az ablaknál állva gondolkodott. Senkit be nem en-
gedett. Csak alkonyatkor hagyta el szobáját.
A tágas ivóban szívesen szóba elegyedett az ott tanyá-
zókkal. „Borról beszélt sokat, de keveset ivott” – így em-
lékeztek rá.
Kártyázással vagy mezei sétával pihent estebédig. A
konyhán jó szívvel készültek kedvencei, a kocsonya és a
fordított kása. Folytatva alkotását még az éjfél is gyertyás
asztalánál találta, sőt sokszor onnan köszöntötte ihlető
barátját, a hajnalt is.
Napközben szívesen tréfálkozott a szomszédos isko-
lába járó gyerekekkel, akik a huszonkét éves költőt Sán-
dor bácsinak szólították.
Az itt töltött idő alatt is sokat utazott. A forgalmas
Pest-Baja közötti úton járva könnyen lehetett kocsira,
szekérre kapaszkodni, hiszen sokan ismerték az öreg
Petrovicsot, kire a költő szívesen és gyakran hivatkozott.
Az öreg ezért rendszeresen dörmögött. „Hol mász-
káltál fiam? Merre voltál?” Ellenezte Sándornak a sok
„gyüvést-menést”.
De néha meglágyult az ő kemény szíve is. Volt, hogy az
öreg Petrovics fuvarost fogadott a fia Pestre vitelére.
Azonban lassan haladtak, mert Petőfi minden faluban A költő fiúnak átengedett kis vendégszoba
emlékezett valamiféle barátra, ahová betérhetett beszél-
getni.
Ne felejtsük, közben a csárdákat sem kerülték el…

38