Page 30 - Csárdakönyv_74-116

A postakocsik ugyan lassan eltűntek az utakról, de a
hortobágyi IV. osztályú postamesterség továbbra is
várta a küldeményeket. Sőt, az automobil és „vasparipa”
hozta pusztai turizmus növekedésével, üdítő színfolt-
jává, a távoli világgal való kapcsolattartás kicsinyke
bástyájává vált, az akkor még mindig jobbára lakatlan
tájnak.
Németh Nándor postamester idejében a postáskis-
asszonyoknak németül is kellett beszélniük, hogy a híd-
ra felkísért vendégeknek megmutathassák „a nagy
semmit”.
A mátai postaház és a hortobágyi vasútállomás kö-
zött azonban még sokáig járt a híres „postakocsi”. Ugyan
már csak szamarak húzták, kocsisuk kék ingben, ga-
tyában és fekete kalapban várta, hozta-vitte a külde-
ményeket.
A postaszoba bútorai roskadoztak az eladó tányérok,
botok, ostorok, fokosok, kulacsok, dohányzacskók, sze- A bútorra festett események felölelték a ház törté-
redások, pipák sokasága alatt.
netének legfontosabb megállóit. Az első postamester
Az 1ső Postamester Úr Szabó Lőrintz Uram égettbort árulván tilalom ellen tilos italmérését, XII. Károly svéd király látogatását,
tselekedett. Vágattassék ki az hordaja feneke! Így rendelkezett az nemes betyár Zöld Marci pusztai igazságtevését, a levelek
Debreczen Város Magistrástusa.
kéngőzölését járvány idején, Káthay Márton és Németh
Nándor postamester urak ironikusan összetett alakját.
Nem véletlen, hogy az ajtókra festett történetek a
Hortobágyot népszerűsítő levelezőlappokká váltak.

Ha gazdag utas jött Zöld Marczi kiáltott:
„Ide az erszénnyel ha nem kell halálod!” Ha szegény utas jött, Anno 1831 az kolera nyavala miatt az posta tsípőfával vétetett át a veszteg-
ezt mondta szívesen: „Nesze az erszényem, s áldjon meg az Isten!” zárnál és kénvirággal megfüstöltetvén szeredásban viteték Debreczenbe

103