Page 32 - Csárdakönyv_74-116

Jókai családja Hortobágyon

Részlet Feszty Árpádné: „Hogy született a Sárga rózsa”
című írásából

… Mi mégis alig vártuk az ebéd végét, hadd mehessünk a
hosszú asztalhoz, az udvarra, azok közé, kikért Jókai
idejött. Bort hozatott nekik. De nagyon elszomorodott,
mikor legtöbbje kijelentette, ők inkább sört kérnek.
– Micsoda legények vagytok ti! Magyar emberek sört
isznak? (Jókai gyűlölte, megvetette a sört, soha meg
nem kóstolta.)
A kép szinte bibliai lett. A nap glóriával vonta körül
Jókai szép ősz fejét… egy magyar apostol a pásztorok
között. A fiúk meséltek, daloltak. Papa az öregebbektől Jókai Mór a Hortobágyi Csárdában
régi nótákat, népmeséket kérdezett. Volt egy, aki sokat
tudott. Kis, naptól összeszárított, nagybajuszú öreg ju- leány őt megmérgezte! Meg bizony, pedig ő nem tett
hász. A Hortobágy törvényei szerint utolsó a rangban. Ő neki semmit, semmi rosszat, semmi ígéretet, csak azt
tudott egy csomót. Meséket, eseteket. mondta:
Egy tréfás kondás, rangban a harmadik, még a – Adj Isten, rózsám!
nagyapjától hallott paprikás tréfás szokásokat tudott. „És mégis megmérgezett! Úgy fordultam le a lórul ész
Papa jegyzett. (…) nélkül – halódva. Mikor nem volt jussa hozzá!”
Egy csikós nem jött be az udvarba, kinn támaszkodott Hogy én hogy hallgattam, el lehet képzelni. Ezt vi-
a kapufélfánál. Oda vitték neki a sört. Nem fogadta el szem Papának, fog örülni néki! (…)
ajándékba, maga fizette. Onnan koccintgatott. Be-be- A vasúton, de még odahaza is, napokig, hetekig olya-
szólt a többiekhez. Első csikós. Látszott a ruháján, moz- nok voltunk, mint az álomjárók, jártunk keltünk, rámo-
gásán. Szép is volt. Úgy nézett ki, mint Tamásy József, de solyogtunk egymásra. (…)
éppen úgy. Nekem fúrta az oldalamat, miért nem jön Pár hét alatt megszületett a Sárga rózsa.
be? Odamentem, lerajzoltam. (Papa és Árpád az asztal-
nál rajzolták a többieket.)
Kíváncsi, majd barátságos lett. Kezdtem neki impo-
nálni. Főleg, mikor elővettem a radírgumit, olyant még
nem látott, egész izgatott lett. Nekik sokat kell szám-
lálni, nehéz dolog az az írás, de megkönnyítheti ilyen
masina. Szóból szó jött, a mi barátságunk nem lelki
motívumokon, de a radírgumin kezdődött. Addig
kérdeztem, addig néztem rá, tőlem telhetőleg magya-
rosan, míg végre bizalmas lett, elmondta:
Ő nem teheti be ebbe a csárdába a lábát, még a Jókai úr
kedvéért sem. Esküje, több mint esküje, becsületszava
tiltja mindaddig, míg az a leány ott szolgál, mert az a

105