Page 37 - Csárdakönyv_74-116
P. 37
Pusztai ihletek
Csontváry a hortobágyi csárda egyik vendégszobájában „Az érdeklődés nagy, de vásárlás semmi.”
lakott. A vásznát is ott állította fel. Úgy festett, hogy kisi- Az itt születő képek nemcsak festői nyelvre fordították
etett a folyópartra, majd gyorsan visszaiparkodott a át a látványt és az élményeket, hanem dokumentálták is a
szobájába a látottakat megörökíteni. Vakarták a fejüket a húszas évek végének Hortobágyát. A belőlük válogatott
pásztorok. Kérdezték is tőle, miért nem hozza ki a vász- kiállítások megdöbbentették és felrázták a látogatókat, a
nát a szobájából. A „kisember” állítólag így válaszolt: rohamosan pusztuló értékekre figyelmeztették a döntés-
„Annyira csak ne hasson rám a természet!” hozókat. Nem eredménytelenül.
Boromisza Tibor festőművész a csárdában szállásolt,
míg „lelki testvérei” Káplár Miklós és Maghy Zoltán az Másokat is cselekvésre késztettek, gondoljunk csak Szép
állomásfőnöknél húzódtak meg. A háromfős hortobá- Ernő gyönyörű nyelvezetű könyvére vagy Móricz Zsig-
gyi festőkolónia a pusztában találta meg a tőlünk nyu- mondnak a Hortobágyért aggódó írásaira…
gatabbra ismeretlen tájat, a keleti őshaza emlékeit, a ma- Azóta megszületett az első hazai nemzeti park, ami
gyarság ősfoglalkozásait, életformáját és a hozzájuk kö- húsz éve világörökségi helyszín. Meg jó pár Hortobágy
tődő jószágállományokat. Jól jellemzi a munkájuk meg- „mellyéki” művésztelep az egykori kolónia szellemisé-
becsülését, hogy Maghy és Káplár így írnak a böször- géből táplálkozó gyökerekkel…
ményi városházán nyílt tárlatukról Boromiszának:
Csontváry Kosztka Tivadar: Vihar a nagy Hortobágyon
110
