Page 31 - Csárdakönyv_74-116
P. 31
Betyár Sós Pista – Kegyelmednek is, hasonlóképpen! – szólt Csáky
szenátor, s már kezet is nyújtott a bizalmat keltő férfinak.
– Engedjék meg, hogy bemutatkozzam! A mezőkeresz-
Sós Pista az alföldi nép inkább szeretett, mint rettegett
híres betyárja többnyire magánosan járt. Lapos rézgom- tesi bíró vagyok. Várad felé tartok, szép kövér ökrökért
bokkal tarkított lajbija, posztóból készült juhásznadrágja, megyek. – szólt a betyár, megelőzve a kíváncsiskodó
ráncos szárú csizmája, széles karimájú kalapja nem tette kérdéseket. Majd így folytatta:
szokványossá öltözetét. Soha nem káromkodott, sőt az – Mi az orvos úrral már vacsorához készülődtünk, s ha
emberektől soha meg nem rettenő zsivány, imádságos nincs ellenükre, kérem telepedjenek az asztalunkhoz.
Sós Pista a választ meg sem várva nyúlt a poharakért,
ember hírében állt. A tisztelettudó, derék kiállású legényen becsületesen megtöltötte azokat. Különösebb kéretés nél-
a lányok és az asszonyok is gyakran rajtafelejtették a kül a társaság koccintott és barátságosan az asztal mellé
szemüket… (Így történt ez Fleischer Ferencné született, telepedett. A borocska megnyitotta a kérdések sebes
Pintér Rozáliával is, aki nem volt más, mint Dely Mátyás folyású patakját:
feleségének a húga. Sós Pesta betyár balladájában a betyár – Hogy szolgál az egészsége a vicispánnak? A főnótárius
szeretőjeként jelenik meg. Fleischerről pedig a nép azt tart- úr még verselget? Dobozy uraméknak van jól futó agaruk?
ja, hogy a betyárnak nem csak az orgazdája volt, hanem Még mindig annyi a jó ló, mint ahogy hírlik? A gyerekek
gyilkosa is.) járják rendesen az iskolát? Milyen volt az alhegyi szüret?
Egy novemberi este Dely Mátyás lódobogást hallva Milyen az ereje az újbornak?
letette a könyvet a kezéből, s mire kilépett a házból a lovas A többire is, de az utolsó kettőre is feszesen, helyesen
már kalapot emelve köszöntötte: megfelelt Sós „bíró”:
– Dícsértessék az Úr Jézus! – A szüret? Muzsikás, vígan szüreteltünk! Az új bor?
– Mindörökké Pista fiam, kerülj beljebb! Meghiszem azt, a farsang csak lakodalomból fog állni!
– Nem úgy az Matyi bátyám, most én leszek a gazda! A fogadós lánya az illatosan párolgó ételekkel fékezte a
– Az én házamban aligha! – szólt emeltebb hangon a cívisek kíváncsiságát. Az asztalra hordott forró paprikás
doktor. hallé, a tepertővel hintett túrós laska és a ropogósra sült
– A vendégfogadóba hívom Matyi bátyámat! ruca pecsenyéje igencsak szomjazták a zamatos visontait…
– Az más, már mehetünk is! A nagykortyos poharak meghozták a könnyelműséget.
Glauber fogadós feketeszemű lányait mindenki szíve- A keresztesi bírót hívták a debreceni portájukra a csa-
sen megnézte. A betyár sem először járt itt. Kedvesen szólt: ládjukhoz. A hortobágyi fogadóban a debreceniek a gaz-
– Juszti kisasszony, galambom! Visontai bort kérünk, dák, ők állták a vacsora árát. Még arra is ígéretet tettek,
meg jóízű és bőséges vacsorát! hogy holnap Ohatról hazafelé az esteli órákat ismét a
Az öreg fogadós figyelmeztetőleg lépett közelebb: fogadóban töltik és szívesen látnák újra a keresztesi bírót
– Mindjárt ide érkezik a város szekere! asztaluknál, ha az addig megjárná Váradot.
Sós Pista nevetve válaszolt: Úgy is lett. Másnap este a fogadóban Dely Mátyás a
– Sebaj, a debreceni cívis urak úgysem ismernek, a pan- szenátor úrékat már várta.
dúrok meg lóháton járnak. Matyi bátyám nyugodtan vé- Azok az előző esti élménytől eltelve egymást felülmúlva
gezze a dolgát az urakkal, a többit meg bízza rám. dicsérték, magasztalták a mezőkeresztesi bírót, hogy az
Dely Mátyás töprengve bandukolt ki a városi urak elé. A mennyire derék, értelmes gazdaember. Érdeklődtek, hogy
szekérrel Csáky Gergely gazdasági szenátor, az idős Török a bíró úr tegnap hány órakor indult útjára?
Pál erdőmester és Bogdán Imre alkapitány érkezett. Dely szárazon felelt:
Amikor Delyvel a fogadóba tértek ugyancsak tátva – A mezőkereszetesi bíró? Azt én nem ismerem, sohasem
maradt a szájuk, hiszen a szálfa termetű Sós Pista sietve fel- láttam. Akivel itt találkoztak, az sohasem volt és nem is lesz
állt és eléjük lépett, kellő komolysággal köszöntötte őket: keresztesi bíró! Aki itt volt, az nem volt más, mint az
– Adjon Isten jó estét az uraknak! üldözött betyár: Sós Pista!
104
