Page 18 - Csárdakönyv_46-73

A csegei Halászcsárda 1966-ban
Az átkelőhely tette lehetővé, hogy csegeiek a jövő-menő
embereknek kínálják áruikat (gabonát, halat, sulymot,
mézet, viaszt, nádat, szénát, szalmát, marhát, lovat,
juhot, stb.). Tiszacsege árugyűjtő és közvetítő szerepe előbb a vasút-
A rév és a kikötő jelentősége a fa-, só-, kő- és gabona- vonalak, majd az autópálya kiépülésével visszaszorult.
szállítással vált fontossá. A Máramarosból tutajon szál- Azonban a gyógyvize, a Halászcsárda, a Tisza és a
lított sót a Sóházban tárolták és szekerekkel hordták puszta szépsége, nyári rendezvényei, s a kompolás él-
Debrecenbe. Magas tiszai vízállásnál, amikor tengerré ménye mind több látogató érdeklődését keltik fel.
változott a Hortobágy síkja, a sót és a szálfákat a tuta-
josok Nádudvarig vízen vitték tovább.
A folyó szabályozásáig (1856) az út és így a rév is köz-
vetlenül a falu alatt vezetett át a Tiszán. (A falu legma-
gasabb pontja a Tisza hordalékából kialakult egykori
övzátony. A helyiek „Nagykocsmapart"-nak mondják,
mely nevét onnét kapta, hogy a Vay család odaépítette a
környék legnagyobb kocsmáját. Az „L” alakú épület alat-
ti dombban húzódott a sajtérlelő pince.)
A folyószabályozással a Nagykocsmapart másfél kilo-
méterre került az élő Tiszától. Az átkelőhely először a
parti nyaralókhoz vezető út végén, majd 1909-ben talál-
ta meg mai helyét.
A változó helyszínű átkelőkhöz mindig épült csárda
is. A csegei Halászcsárda az 1900-as évek elején épült
jelenlegi helyén, a Tisza partján. A ház és környékbeli
földek gazdája fantáziát látott a komppal átkelő és arra
várakozó emberek megvendégelésében.
Újvárosiak és a Tordai zenekar a Halászcsárdában
Fotó: Koroknai Ákos
63