Page 14 - Csárdakönyv_46-73
P. 14
A ma is nádfedeles csárda a népi építészet remek pél- Volt itt dolga a fortélyos betyár-
dája. A kétoszlopos tornácról a pitvarba léphetünk. nak, Orbán Gábornak is. Híressé
Innen nyílik jobbra az ivó, balra pedig a csaplárosék vált a lova patájára fordítva fel-
lakószobája. Előttünk a belső pitvar rejti a boltozatos veretett patkókról. Ha keletnek
szabad kéményt, amelyben két rúd lakik, azon füstölték indult, nyugatnak keresték… A
a húst és a szalonnát. A kémény alatti középpadkán Meggyesben járva egy szép új ró-
főzött, sütött és bográcsolt a család saját magának, vagy zsás, tulipános szűrön akadt meg
az ide vetődötteknek. A pitvarból lehetett fűteni az a szeme. Megtetszett neki, leka-
ivóban és a szobában lévő búbos kemencéket. Az ivó nyarította a gazdája válláról és
rácsos kármentőjének padlójából nyílik a borospince cserébe a maga foltos, koszos, sza-
nehéz csapóajtaja. A kármentőbe a tornác felől is bejut- kadt szűrét lökte neki érte. Hiába
hatunk. Villany nincs, gyertya és kocsilámpa lángja ad- rimánkodott a szűrös ember, a betyár csak ennyit vála-
hat gyér világosságot. szolt: „Gazdag ember lettél, minden koszos folt alatt
százas bankók simulnak!”
Persze a pusztai rend őrei sem mentek a szomszédba
zsiványságért. Azt mondják volt olyan perzekutor, sőt
híres komisszárius is, akinek bankóval leragaszthatták a
fél szemét. A nagy bankó pedig, beérte mindkettőt…
A tiszafüredi elöljáróság kötelezte a Czinege családot
az ivóban két fekvő alkalmatosság (dikó) tartására, hogy
az arra járó füredi, egyeki, ohati csendőrök és mezőőrök
éjszaka azon pihenhessenek.
Akkor még más arcát mutatta a puszta, nem volt
Kármentő erdő, sem fa. A kondás számadó unokája, Czinege Laci
bácsi így emlékszik: „Még az én gyermekkoromban tel-
A betyárok a Meggyest szívesen keresték fel, mert itt jesen sík volt. Ki lehetett látni Nádudvarig, Nagyivánig,
enni és inni lehetett, meg hírre is itt tudtak szert tenni. A minden tornyot látni lehetett.”
legenda szerint a pincéből induló alagút nemcsak a rét- A Meggyes-halom homokját útépítéshez eladták.
be vezetett, hanem egészen az ohati Vay kastélyig. 1933-ban kezdték hordani. Az egyik kút mellett az egy-
Úgy hírlik, hogy Rózsa Sándor is járt itt. Menekülő- kori szekérállás oszlopainak maradványaira bukkantak.
ben volt, de nem jutott el a titkos alagútig, csak az öreg Ebben az időben ültettek gyümölcsfákat a csárda kör-
szakácsné, Czinegéné Rózsika néni bőségesen rakott nyékére.
szoknyájáig. Az alá bújt el. Talán ez a nehézemlékű ka- A Czinege család 1952-ig, a csárda üzemeltetési enge-
land is a tisztes, pásztori élet felé terelte. Csikósnak állt délyének bevonásáig élt a csárdában. Aztán az állami
Hortobágyon. Aki felismerni vélte, annak rövid nótával gazdaság raktárként használta. A Hortobágyi Nemzeti
csak ennyit felelt: Park alapítását követően a csárda visszakapta egykori
„Balogh István az én nevem. patináját. A park igazgatósága az épületet 1975-ben
Csikót, gulyát én kezelem.” felújította és azóta is múzeumként működteti.
59
