Page 13 - Csárdakönyv_46-73

Tiszafüred

Meggyes csárda
(Határ csárda, Megye-, Megyei-, Megyés-,
Megyes-, Megyesi-, Medgyesy csárda)

Az ősi csárda két megye határán, a Meggyes-halom
lábánál a 17. század végén épült. Nem sokáig szolgál-
hatta az úton járókat, mivel a nádfedeles ház a tűz mar-
talékává vált. Azonban Tiszafüred elöljárósága a régi
helyére 1770 körül újat építtetett. A csárda a füredi köz- A Meggyes 1843-as térképen
birtokosság tulajdonába került és egy évszázadon át
bérlőkkel üzemeltették. Ha úgy hozták a körülmények szövetkeztek a betyárok-
Az épület a Debrecenből Pestre vezető három út- kal, s a hasznon pedig megosztoztak. A „Meggyesi” Czi-
vonal közül a középső, a Tiszát Fürednél átlépő, az negék így meséltek erről: „Czinege nagyapám Balmaz-
élénkforgalmú régi füredi út mentén létesült. A sót szál- újvároson volt cseléd. Valami grófnál kondás. A Bükk-
lítók is arra jártak. A huszadik század elején azonban a ben volt ennek a grófnak erdeje, ősszel feljártak az
kialakuló új országút nyomvonala kissé délre elkerülte a erdőre makkoltatni. Abban az időben uralkodott ez a
Meggyes-halmot. A régi út forgalma jelentősen meg- Smigróczki, ez a híres betyár. Valamennyit kiszakítottak
csappant. a grófi nyájból, oszt elhajtották. Nagyapám jelentette,
A Kócsi földvár közelében füredi urak a Meggyes- nem tudok mit csinálni, nem öletem meg magam a gróf
csárda „fiókájaként” bormérő-pincét tákoltak össze. úr disznójáért! Hát ők is részeltek! Így vette meg nagya-
Csaplárnak egy asszonyt, Robatin Katát fogadták fel. A pám a Meggyes csárdát, hát nem a kommencióból!”
debreceniek azonban úgy vélték, hogy a csapszék peres
földön áll. Elűzték a bátor csaplárost, a pincés viskót
széthányták, a helyét felégették.
A Meggyes csárdát a fürediek 1880-ban értékesí-
tették, először egy kereskedő család tulajdonába került,
majd 1897-től egy Drobecz nevű tulajdonos üzemel-
tette. Tőle 1902-ben kétezer koronáért Czinege János
kondás számadó vásárolta meg. Ő nem volt más, mint a
később híressé vált pentezugi gulyásszámadó, „gróf
Czinege” édesapja.
Abban az időben a pásztorok a jószágok kiszakítását,
az elhajtását, az elfüstölését, azaz a lopását bocsánatos
bűnként kezelték.
„Gróf” Czinege János

58