Page 3 - Csárdakönyv_1-45

Az első csapszékek is igen szerény építmények voltak.
Az italt hűvösen tartó pince felé emelt építmény vá-
lyogból vert falait nádfedél, zsindely esetleg cserép
fedte. Berendezésüket is a célszerűség jellemezte. A
kármentős ivószobából lépcső vezetett a pincébe.
A kármentő nem volt más, mint az ivó sarkában
lécráccsal elkerített zárható menedékhely.

Mint egy gödörkocsma...

A korcsmaházzal szemben emelték a terhekkel rakott
fogatok befogadására alkalmas, hatalmas fedélszer-
kezetű, tágas épületet: az igavonó állatoknak is szállást
adó szekérállást, állást vagy beállót, beszállót. Sőt a
vásáros népek és az egyszerű hajlékkal beérők is abban
találtak oltalmat, néhány órás nyugodalmat. Két végén
hatalmas kétszárnyú kapuk segítették a bejutást és a
kihajtást. Hosszanti falaikon futott végig a jászol, azt
csak a csárdához vezető ajtó szakította meg.
Ahol ilyen hatalmas körbefalazott épületre nem fu-
totta, ott magas faoszlopok tartották a nádtetőt. A
szekérálláshoz közel találták a jószágok itatását szolgáló
gémeskutat, valamint a „füvelő”-t, a csárdához tartozó
legelőt.

Korcsmabelső kármentővel

A csapláros oda húzódhatott vissza törékeny, sérü-
lékeny értékeivel, ha a vendégek civódásának a csapszék
berendezése láthatta kárát.

Az árendásnak, azaz a bérlőnek az ivó mellett kicsiny
lakást (szoba, konyha, kamra) alakítottak ki. Az ivóban
kecskelábú pallóasztalok és lócák várták a betérőket.
Később jelentek meg a vegyes (tégla és vályog)
falazatú nagyobb épületek, ahol az előzőeken túl már
vendégszobák és oszlopos tornác hűvöse is várta a
tehetősebb utazókat.
Szekérállás

3