Page 2 - Csárdakönyv_1-45

A csárdák keletkezése

„Nincsenek itt faluk s városok építve,
Utazók számára fogadók építve.
Szállásokat látni szalmával kerítve,
Némelly rongyos csárdát sárból cseperítve.”

(Gvadányi József: Egy falusi nótárius budai utazása)

A csárdák eredete a török kiűzését követő viszony-
lagosan nyugodtabb időszakhoz köthető. A török-tatár
hódítások évszázadai alatt az egymás közelében lévő
Árpád-kori apró települések elnéptelenedtek.
A falvak visszamaradó házait és templomait felgyúj-
tották, földig rombolták. Ezzel megszűntek az úton
járók számára az ismert pihenő- és megállóhelyek is.

Az elhagyott falvak határaiból óriási kiterjedésű pusz-
ták kerekedtek, amelyek távolabbi városok vagy óriás
falvak határaiba olvadtak be. A települések közötti Kunyhó csapszék
távolságok „megnyúltak”, enyhely nélkül maradtak a nehezen járható, de megszokott utak. Akik útnak
indultak, akár napokig bolyongva sem találtak a maguk
és jószágaik pihentetésére alkalmas településre, de még
tanyára sem. Akit útközben bármilyen szerencsétlen-
ség ért, az könnyen az életével fizethetett a meggon-
dolatlanságáért.
A „korcsmáltatási” jog birtokosai a természetes igé-
nyeket felismerve létesítik az egyszerű italméréseket.
Aztán belátták, hogy a bormérő helyek szaporításával
komoly jövedelemre lehet szert tenni.
Eleinte valóban egyszerűek voltak, a lehető leg-
egyszerűbbek. A boroshordókat befogadni képes föld-
bevájt gödrök, putrik, pincék hevenyészett árnyaló
fedéllel, amit sokszor földdel borítottak. Előttük itató
kút állt. Elnevezésük is ehhez a képhez igazodott:
bormérő pince, gödörkocsma vagy putrikocsma.

Mulató kunok a csárdában

2