Page 137 - Debreceni Nagyerdő
P. 137

Nem az erdészektől kell félteni a Nagyerdőt, akik a „gyógyítás” érdekében
           vágni kényszerülnek.
            A Pallagi út északkeleti végét az 1950-es években véghasználni kellett vol-
           na.  Az  üzemtervek  előírásait,  melyeket  egy  független  szakmai  szervezet
           készít a  gazdálkodóknak,  az  évszázadok  tapasztalatára  épülő  erdőtörvény
           szabá-  lyozza.  Eszerint  az  erdősztyepp  klímában  (a  Nagyalföldön)  a
           kocsányos  tölgy fafaj  biológiai  felső  határa  100  év,  levágását  akkor  a
           közvélemény megaka- dályozta. Ma az öreg korhadó és csúcsszáradt törzsek
           nagy  százaléka  szára-  dékként  kidűlve  a  földön  hever.  Ha  az  erdészek
           felújíthatták volna, ma ott kb. 60 éves egészséges tölgyállomány állna. A
           nagy  koronájú  asszimilálásra  és  a  széndioxid  elnyelésére  alkalmas
           lombfelület  betöltené  az  erdő  rendeltetését. Így  a  túlszeretés,  a  szakmai
           ismeretek  nélküli  ragaszkodás,  csak  az  érzelmekre alapozott  cselekvés
           károkat okozott nekünk debrecenieknek.
            Az erdőt féltők leggyakrabban a tarvágást kifogásolták. Endes (41) A Parker-
           dőben akkor jogosan, de ma már évtizedek óta nem alkalmazzuk ezt a tech-
           nológiát.
            Szeretném előre bocsátani, hogy mi erdészek nagyon örülünk annak, hogy
           Debrecenben sokkal jobban megbecsülik és értékelik az egyetlen természeti
           kincset, az erdőt. Ez még akkor is igaz, ha az erdészek vágják sőt „tarvágják”
           az erdőt. Az üzemi erdőkben ez az aratás legolcsóbb véghasználati módja.
            A rokonszakmánktól a mezőgazdászoktól nem kéri számon senki, hogy oly
           szép ringó búzatáblát levágják, ha megérik. Az élet rendje és az erdésznek
           szakmai kötelessége is, akkor levágni az erőt, ha megérett. Ez alól vannak
           ki-  vételek,  az  emlékerdőnek,  parkerdőnek  véderdőnek  minősített
           erdőtömbök. Az előbbi kategóriába tartozó régi idők erdőgazdálkodását őrző
           az ősi gyön- gyvirágos kocsányos tölgy erdő tanúbizonyságként, tanú-faként
           megmaradt matuzsálemek ilyenek. Ezek csak akkor kerülnek fűrész alá ha
           „meghaltak”, ha kiszáradtak.
            A fa ugyanis éppúgy hozzátartozik létszükségletünkhöz, mint az élelem.
           A fa az élet minden területén az embert szolgálja.
            Még a tőlünk sokkal gazdagabb országok sem engedhetik meg maguknak,
           hogy az erdőt ne többcélúan használják. A biológia törvényei alól ők sem kap-
           nak felmentést. a fa, mint minden élőlény megöregszik. Ha hagyjuk, hogy
           lábon haljon meg, az ember számára legtöbbnyire használhatatlanná, érték-
           telenné válnak. Ezért ki kell őket termelni, mert arra a fára is szüksége van az
           országnak. Szerintem egy időben felújított fiatal erdő látványa is szebb, mint
           egy összeroskadó düledező az elmúlást hirdető erdő.
            Az erdész szakma célja a változatos, többszintű elegyes, de egészséges er-
           dőállomány felnevelése. a csúcsszáradt beteg, öreg, haldokló faállományok
           nem adnak esztétikai élményt.











                                            137
   132   133   134   135   136   137   138   139   140   141   142