Page 124 - Debreceni Nagyerdő

– NAGYERDEI PARKERDŐ –

AZ ERDŐPARK GONDJAI
A korábbi fejezetekben már beszámoltam arról, hogy a város az 1900-as évek
első felében milyen gyors ütemben „lakta be” a Parkerdő északi oldalát.
A déli (városfelőli) oldalon kialakult egy speciális erdőpark. Ennek az ideá-
lis pihenő parknak az öregtölgyek voltak a gyöngyszemei.
A parkerdő elöregedése beavatkozást sürgetett. A két világháború
vesztesé- gei a felújítások elmaradását, elhúzódását eredményezték.
A második világháború után az 1950-1960 közötti évtizedben a városi Ta-
nács megbízásából a városi kertészet különböző fajtájú suhángméretű fákat
ültetett ki, minden talajelőkészítés, talajjavítás, ápolás és öntözés nélkül! Ezek
az úgynevezett „alátelepítések” nem jártak eredménnyel… Hajek (48)
Ennek az alátelepítési felújításnak előzményei is voltak, melyhez
személyes élmények fűződnek.

AZ 1950-ES ÉVEK
PARKFELÚJÍTÁSI KÍSÉRLETEK
Az ötvenes évek elején soproni tanulmányaim idején egyik karácsonyi haza-
látogatásomkor kezembe került a Néplap, a helyi újság. Az ünnepi számban
meglepetéssel fedeztem fel egy kétoldalas cikket, mely a Nagyerdő
felújításá- ról szólt.
A cikk szerzője Valkó Mihály elvtárs a városi pártbizottság első titkára volt.
a párt nevében egy mindenhez értő irányt és utat mutató eligazítás: Az eddig
elfogadhatatlan helyzet megszüntetése és a megoldás kifejtése.
Természetesen két oldalon az előzményeket is bírálta, mely a „tűrhetetlen”
helyzet kialakulását eredményezte. Nevezetesen a parkot kezelő kertészek,
erdészek tehetetlensége, hogy eddig kisméretű kocsányostölgy csemetékkel
akarták felújítani. Nem ismerték fel annak lehetőségeit, hogy nagyméretű su-
hánggal 4-5 m-es sorfákkal gyors eredményes erdőt-parkot lehet, létesíteni.
Ezért mostantól a Városi Tanácsnak 1,5 millió Ft-ot kell elkülönítenie, hogy
évente a Városi Kertészet egy-egy parcella alátelepítéseit nagyméretű ültetési
anyagokkal elvégezhesse . . .
Szegény suhángokhoz nem jutott el az utasítás, nem tudták, hogy mi a pa-
rancs. Így a talajelőkészítetlen talajon a fennálló fák árnyékában és a gyö-
kérkonkurenciáját élvezve, a cserebogárpajorok rágószeretetét, valamit fény
hiánya miatt nem tudták leküzdeni a gyep nedvességelszívó hatását így ki-
pusztulásra „kényszerültek”. . .
Az eredménytelenséget sok értekezlet, konferencia, plakát követte, mígnem
Hársfalvi Alajos a Nagyerdő „résztulajdonosa” a II.-es kerület tanácselnöke,
Hajek Ferenc a Városi Tanács kertészmérnöke vette a bátorságot és megbízta

124