Page 125 - Debreceni Nagyerdő

a Hajdúsági Állami Erdőgazdaságot a Nagyerdei Park felújítási munkáival.
Hajek (48)
Természetesen miután az 1950-es években erőltetett alátelepítési erdőfel-
újítási módszer csődöt mondott. A szakembereket nem lepte meg a sikerte-
lenség. Ezért az 50-es évek végén és a 1960-as évek elején Hajek Ferencnek
a Városi Tanács kertészetért felelős vezetőjének az ösztönzésére a Hajdúsági
Erdőgazdaság fásítási szakemberei a parkban felújítási kísérleteket kezdtek el.
Botos Géza (5) fásítási csoportvezető Török Attila és D. Nagy Júlia erdőmérnö-
kök vezetésével a Debreceni Erdészet Sipos Géza és Vass Tamás erdőmér-
nökök – később Földi Lajosné szakvezetésével megindultak a parkfelújítási
munkálatai.
A tervezés természetesen termőhely feltárással kezdődött. Ennek eredmé-
nyei a gondokat csak fokozták. Bebizonyosodott, hogy a belső park váznél-
küli sárga homok, talaja tápanyag és vízutánpótlás nélkül tölgy telepítésére
alkalmatlan.
Ez indokolta a talajjavítással kombinált öntözéses felújítási technológia ki-
dolgozását. Ha ez sikeres lesz, a Nagyerdő összes talajtípusában az elegyes
tölgyesek felújítása megoldható.
Az akkori erdősítési módszer szerint véghasználat után a tuskózás nélküli
erdőfelújítás nem volt elképzelhető. A beindított kísérletek esetében is a mun-
ka a fák tuskóinak a kiszedésével indult. Miután egy parkban a nagy lánctal-
pas tuskókiemelő gépek alkalmazása nem képzelhető el, a tuskózást – esetleg
az aljnövényzet kitakarítását – kézi munkaerővel végeztették el. A balmazúj-
városi kubikusok alkalmazásával a teljes talajelőkészítést 70 cm-es talajfor-
gatást egybekapcsolták, sőt négyzetméterenként 25 kg trágyát is adagoltak.
A Nagyerdő felújításának évtizedek óta a legnagyobb károsítója a csere-
bogár pajor volt. A természetes felújítások sikertelensége után a mesterséges
ültetett makkvetéses erdősítések legveszedelmesebb károsítása rengeteg gon-
dot okozott a kezelő erdészeknek. Ellene való védekezés nélkül az erdősítés
sikeressége teljesen reménytelen volt. A Debrecen környéki erdőkben is szük-
ségszerű volt a tölgy erdősítések esetében a rovarirtó vegyszeres védekezés.
Debrecen város évtizedeken keresztül védekezésre kényszerült. Persze hiá-
ba gyűjtetett össze millió számra cserebogarat a pajor károsításával nem bír-
tak.
Sajnos ez a károsítás a XX. században is szedte áldozatát, a kocsányos tölgy
erdősítéseket. Ezért vegyszer használatára kényszerítette az erdősítőket. Ahol
ez elmaradt a szépen fejlődő tölgy erdősítéseket is, a gyökér rágásával ki tudta
pusztítani.
A parkerdei kísérleteknél mi is vegyszerhasználatra kényszerültünk. A for-
gatásnál felszínre kerülő pajorokat a munkások megsemmisítették. Az esetle-
ges megmaradók ellen rovarirtót használtak. Ezt bevallani nem lehetett, ezért

125