Page 126 - Debreceni Nagyerdő
P. 126

a munkások is műtrágyának mondták.
           Az abban az időben az erdősítésnek elmaradhatatlan technológiai eleme
          volt a 70 cm-es talajforgatás. Az indoklás többszörösen alátámasztott volt.
          Szántott porhanyós talaj képződött. Első évben miután a gyommagvak mély-
          re kerültek – szinte kiküszöbölte az egyébként elmaradhatatlan kézi kapálást.
          A mélyszántó eke elpusztítja a cserebogár pajorjait. A felső humusz réteg
          – itt még a trágya is – a gödör aljára (kb. 70 cm-re) a gyökérzónába kerülve
          egy  mesterséges  víztároló,  vízduzzasztó  tápanyagban  gazdag  réteg
          keletkezik, amely  a  későbbiek  folyamán  a  szerves  anyag  pótlásával  az
          erdősítés növeke- dését is elősegíti.
           Az intenzív erdőművelési módszer egyik eleme volt a mélyforgatás mely-
          nek az akkori értékelés szerint az előnyei többszörösen meghaladják a talajé-
          letben és az aljnövényzetben okozott károkat.


          FELÚJÍTÁS ERDÉSZETI MÓDSZEREKKEL
          Az erdősítési kísérletek 1961/62 évtől kezdődtek jól elrejtve az erdő mélyén
          főként a Tóth Árpád emlékmű környékén.
          Az első években egy-két tized hektáros területekkel kezdtek.

          17/A      0,07 ha    A második évben már tovább merészkedtek:


           26/C   0,01 ha                            13/A   0,47 ha
          26/E
                                                     14/A
                 0,08 ha
                                                            0,15 ha
          26/F   0,27 ha                             16/B   0,05 ha
          45/B   0,06 ha                             39/B   0,81 ha
          46/C   0,02 ha
                 0,07 ha
           46/B                                      60/C   0,06 ha
           47/B   0,27 ha
           Az ültetéseket 2 éves iskolázott kocsányos tölgy csemetével hajtották végre

                                                            =1,54 HA
                =0,787 HA
           110x110  cm-es  sor  és  tőtávolságban  35x35x40  cm-es  gödörbe.  Az  elegy
          fafa- jokat  külön  sorba  ültették,  ezek  nagyobb  növekedési  esélye  miatt  a
          harmadik évtől  az  elegyítést  csoportosra  változtatták  majd  a  sortávolságot
          140 cm-re. a 110-es sorba hektárra 8200 db csemetét ültettek.
           Az ültetéssel egyidejűleg locsolást is alkalmaztak, amit a tenyészidő fo-
          lyamán (május-szeptember) az időjárástól függően 4-6-szor megismételtek.
          A csemeték tövénél elkészített tányérba került minden egyes öntözés alkalmá-
          val 30 liter víz a csemeték tövére. Az évenként alkalmazott 4-6-szor öntözés
          180-240 mm plusz csapadéknak felel meg, amely a csemeték megmaradását,










                                         126
   121   122   123   124   125   126   127   128   129   130   131