Page 82 - Debrecen Képeskönyve

pogány ellenség (…), hogy az ő régi templomo-
kat megépítsék mely sok számtalan eszten dők től
fogva pusz tán állott”. Egyháztörténészek álta lános
tendenciaként kezelik, hogy a török hatalmas ösz-
szegek fi zetéséhez kötötte romladozó épületek
javítását, újak építését, sőt tilalmazta a harango-
zást és a toronyóra használatát is. A templomot
tehát Bethlen Gábor idején, az ő jelentős anya-
gi hozzájárulásával hozták helyre 1626 és 1628
között. A gótikus kőoszlopok és boltozás helyett
12 téglapillér és sík famennyezet készült, több
mint valószínű, hogy a kor elterjedt gyakorlatának
meg felelően, festett kazettákkal. Ekkor kaptak
helyet Bethlen Gábor, Rákóczi György címerei
vörös márványból, Debrecen faragott kőcímere,
illetve a keleti „sárkányos” kapu díszes oszlopai
és kőfaragványai is. Az I. Rákóczi György által
ajándékozott 50 mázsás harang számára 1640 és
1642 között emelték Ács Kerekes Tamás építész
tervei alapján a téglából épült, vakolatlan és ezért
„veres”-nek mondott tornyot. Erre szintén Rá-
kóczi György ajándékozott aranyozott csillagot
és különleges órát, amelynek szerkezete 24 óra
alatt fordította meg a csúcsra helyezett holdat.
A templom nyugati homlokzatánál álló vakolt
és festett Fehér-tornyot mázas cserépfedeléről
Cserepes-toronynak is nevezték. A Veres-torony
sisakja a 18. század második felében kapott a ko-
rábbinál nyúlánkabb, karcsú, fi atornyos fedelet.
Bár az 1640-es tűzvészt követő leírások „nagy
sok szép épületek” pusztulásáról szólnak, mégis
általános a vélekedés, hogy Debrecen külső képe
egy-két tucatnyi épületet leszámítva, a 19. szá-
zadig falusiasan egyszerű volt. Természetesen az
élet minőségének változásai a környezet állapotá-
ban is kifejeződtek: a szepesi kamara összeírása
alapján már a város első történetírója kimutat-
ta, hogy „Caraffa járása” (1685) előtt a „jóravaló
házépületek” száma többszörösen meghaladta a
kíméletlen prédálások utáni századvégi szintet.
Ráadásul a vallásüldözés elől menekülő felvidé-
kiek alacsony földbe vájt kunyhói útleírások sze-
rint éppen ekkoriban csúfították el a városképet.
Az 1568-as drinápolyi béke utáni periódus vagy a
17. század első felének néhány nyugodalmasabb
időszaka mégis kedvezőbb alkalmat kínálhatott
az építkezéshez. 1582-ben készültek például a
majdani városházába tagolódó egyik polgárház
fi gyelemre méltó kőfaragványai. Mivel konkrétu-
mok hiányában a történészek általában későbbi
korok közállapotainak visszavetítéséből vontak le

A Nagytemplom a Kossuth-szoborral

76 77