Page 57 - Debrecen Képeskönyve

Anderkó Imre (aki már 1597-ben az anyanyelvű
Maróthi György (1715–1744) professzor
52
szépírás, a számtani alapműveletek, Európa or-
népoktatásról értekezett), Alvinczi Péter (később szágainak vázlatos ismertetése, a zsoltáréneklés,
Bocskai és Bethlen Gábor udvari papja, bizalmas a bibliai és vallási ismeretek mellett csupán a la-
híve), Medgyesi Pál (a puritán kegyesség alapmű- tin, a stilisztika és retorika, illetve a görög-római
vének, Bayle Praxis pietatisának fordítója), Komá- kultúra, főként a történelem és irodalom elemeit
romi Csipkés György (az első hazai angol nyelv- tartalmazták. Ez a tartalom igen sok jogos kriti-
tan, héber és magyar nyelvtankönyvek szerzője, kát kapott egész Európában, a jó iskolák azonban
bibliafordító). A helyben kiadott és használt tan- minden korban a nevelést állították a középpont-
könyvek között Erasmus művei is szerepeltek. Az ba, és alkalmat találtak az antik világ műveltségé-
iskola tekintélye szempontjából az 1660 előtti és nek megismertetése mellett erkölcsi alapok fun-
utáni helyzet mégis élesen elkülönül egymástól. dálására is. A 15 éven át Debrecenben nevelkedő
Nyilvánvaló, hogy a 17. század derekáig Gyulafe- Kölcsey így utalt a lehetséges többletre: „Római és
hérvár vagy a Comenius nevével fémjelzett Sáros- görög történetekben oktattak bennünket ’s itt a
patak rangosabb intézménynek számított. patriotizmus magva.” A kezdetektől jellemző volt,
Debrecen Kollégiuma 1660-tól, a váradi iskola hogy a professzorok csak a főiskolai tagozaton ta-
befogadásával és a harmadik professzori állás nították a tógás öregdiákokat, akik közül a leg-
létrehozásával nyerte el ma ismert kulturális je- jobbak köztanítóként működtek, azaz „publicus
lentőségét. A felső tagozaton megháromszorozó- praeceptor”-ként az alsó klasszisok nevelői voltak.
dott a deákság létszáma, és Martonfalvi György, Az alsóbb osztályok szinte kezelhetetlen, nemrit-
Lisznyai Kovács Pál, illetve Szilágyi Tönkő Már- kán 100 és 200 fő közötti létszámát úgy ellensú-
ton személyében olyan tudósok álltak a kated- lyozták, hogy minden egyes kisdiáknak volt ma-
rára, akik már nem a lelkészi pályához vezető gántanítója, privát praeceptora, végül a 8-9 fős
lépcsőnek tekintették az oktatást. Az országos te- kiscsoportok (az ún. collatiók) közös felkészülésre,
kintélyű puritán professzor, Martonfalvi elítélte termékeny vitákra is lehetőséget kínáltak. A köz-
a jobbágyrendszert, Lisznyai Kovács a történetta- tanítók és magántanítók nemcsak mindennapi Épületdísz a Kollégium főhomlokzatán
nításban játszott úttörő szerepet, Szilágyi Tönkő
pedig kiadta az első hazai karteziánus fi lozófi a- A Kollégium 1803 és 1816 között „a helvét vallástételt tartó magyarországi ekklésiák és jóltevők adakozásából épült”
könyvet. A cívisváros átvette Várad, majd Patak és
Pápa száműzetése idején a többi református fő-
iskola szerepét is. Miközben más hazai központok
saját földesuraik ellenében küzdöttek puszta létü-
kért, eljött az idő, amikor a „magyar Genf” min-
den hányattatása ellenére szilárd hátteret kínált.
Befogadta az üldözötteket, és a Tiszántúlon kívüli
országrészek sok száz református egyházközsége
nem maradt lelkészek, iskolamesterek nélkül.
A Kollégium a 17. században jeles alkotók és pro-
fesszorok mellett tizenhárom püspököt adott a
Dunamelléknek, tizenkettőt a Dunántúlnak és
ha tot Erdélynek.
Az oktatásban a 19. századig nagy súllyal sze -
repelt a latin nyelv az elemi szinttől az igénye-
sebb nyelvhasználatot segítő retorika és poétika
osztályáig, majd – századról századra változó idő-
tartammal és tartalommal – két-három év fi lozófi a
következett a természettudományok összességével,
végül három–négy év teológia. Az alsó tagozatok
(18. századtól részletesen szabályozott) regulái a
Csokonai Vitéz Mihály (1773–1805) költő,
a debreceni diáknemzedékek bálványa
Az előző oldalpáron: a Református Kollégium belső udvara
53