Page 252 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása
P. 252

388

                Az  emberek  előjönnek,  megmosdanak,  veszik  a  kést,  kana-
            lat,  lassan  mennek  a  tornácba  kitett  evőszék  felé.
                Az  étkezésben  rendet  tartanak,  bizonyos  nyugodt,  derült
            komolyságot  adnak   neki.  Egymás   elébe  nem  nyúlkálnak,
            keveset  beszélnek,  az  is  komoly,  nem  tréfás.  Nem  szeretik,  aki
            gyorsan  eszik,  azt  mondják  rá  halámol,  nyelebel,  aki  nagyon
            lassan  eszik,  arra  pedig,  hogy  nyámog.  „Ne  nyámogj  már  annyit,
            hanem  hányd  az  orrod  alá,  oszt  halaggy  dogodra  !"  Ennek  is
            megkék  kalapálni  a  fogát,  olyan  lassan  eszik  — gúnyolja  a  gazda,
            Aki  evés  közben  nevetgél,  annak  azt  mondják  :aBolond  lesz  a
            feleséged!  Aki  sokat  eszik,  arra  azt  fogják,  hogy  sz..tig  —
            nyakig  ette  magát,  vagy  azt,  hogy  addig  eszik,  míg  maga
            alatt  nem  látja.  Mert  az  ember  egyék  amennyi  elég,  de  túl  ne!
            Ezt  láthatta  Aranv  János  is,  mikor  így  ír  :

                      ,,Emberem  az  ember,  ki  mikor  vendégem  !
                      Sem  eszik,  sem  iszik  túl  rendes  elégen  ;
                       Ami  nem  árt,  éli,  ami  fölös  hagyja,
                       Tisztes  öregségben  az  lész  neme  atyja."
                Aki  sokat  evett,  úgy  csúfolták  nagy  lúbélü,  aki  keveset
            eszik  és  válogatós,  azt  mondják  rá  :  olyan  kákabélű.
                                              A  gazda  pedig  biztatja  az
                                          evőket,  „a  húsára  legínyek,
                                         van  kutya   a  levínek  !"  Vagy
                                          „egyél öcsém kilehet azt  hánni  !"
                                         vagy Egyik   barátom,  csúnya  a
                                               „
                                          sovány ember." Mikor már  kevés
                                          van  a vasfazék  fenekén,  így  biz-
                                          tatja  : Na, garas  a  fenekín  em-
                                                „
                                          berek  !  —  Köszönjük  szípen,
                                          elíg  vót  !"  Odaütik  a kanalat  az
                                          evőszék  széléhez,  leteszik,  feláll-
                                          nak  és  elmennek,  hogy  ebéd
                                          után  egy  pipa  dohányt  elszív-
                                         janak.  Ez  a  pihenés  idő,  mert
                                          azután  kezdődik  a  munka.  Ta-*
                                        1 Ián  azért  is  esznek  olyan  las-
                                          san,  hogy  ezzel  a  déli  pihenést
                                          megnyújtsák.  Azonban   ennek
                    Fig.  131.  ábra.     a  hosszú  evésnek  egészségügyi
               Ebédrehívó-jel  a  síkságon  haszna  is  van,  amennyiben  a
                 Debrecen  környékén.     jól  megfőtt  ételt  jól  megrágják,
             Signal  zum  Mittagessen  in der  a m i  által  az könnyebben  emészt-
                 Umnebung  von  Debrecen.  .  , „  ,
                                          hetove  valik.  Ma  mar  mező-
           gazdasági  munkás   a  szegődésnél  kiköti  a  másfél  órai  ebéd,
           illetve  pihenés  időt.
   247   248   249   250   251   252   253   254   255   256   257