Page 250 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

386

kodik ugyan, de a bentkosztos cselédsége ellátására gazda-
asszonyt tart a tanyán. A gazdasszony süt, főz a cselédség
részére, aprómarhát nevel a gazdának, tehenet fej, tejfelt,
túrót csinál. Ez a gazdálkodást erősen drágítja, de a kosztolás
jobb és feleségét mentesíti a nagy gondtól és munkától.
Legjobb és legrendszeresebb kosztolás ott van, ahol
a gazda családjával állandóan kint lakik. Itt a gazdasszony
vezeti a háztartást, rendes friss ételeket ad a cselédségnek,
napjában háromszor. Arra törekszik, hogy a háztól minden ki-
teljen. Bár a cselédek itt jobban szemelőtt vannak, többet is
kell nekik dolgozni, de szívesebben laknak itt, mert jobb és
rendesebb a koszt.
Az étkezés ősi rendje a napi kétszeri: étkezés: délelőtt és
délután.
Ahol napszámos és bentkosztos cseléd van, ott háromszor
esznek. Reggel tésztaleves pirítatlan, délben tésztaleves pi-
rítva. Este kenyér, szalonna nyersen vagy sütve. Kétszer egy
héten hús. Ez az egyhangú koszt járja naponta, hétszámra,
évszámra.
A városi élet megzavarta a munkásság életrendjét is.
t
A fiatal munkás nem megy dolgozni a anyára a gazda kenye-
rén. A gazdák sem fogadnak cselédet bentkoszton, inkább
húsz fillérrel több napszámot adnak. A munkás nem szereti
az ősi eledelt : ,,Gazduramék is lebbencsen tartják az embert
egész héten !" — vágja a gazda szemébe a proletár a debreceni
embervásáron. Míg a gazda kenyeréből nem tudja milyen nagy
darabot vágjon, addig a maga kenyeréből alig tud pár falat
kenyeret enni, szalonna meg nincs is hozzá.
Van gazdasági cseléd, amelyik nem szereti a szalonnát.
Inkább eszik reggelire kávét és teát, mint • szalonnát. Igaz,
hogy az ilyen azután dologra sem olyan, mint a másik.
Az evésnek ősi módja a közös étkezés. A magyar ember
családja, cselédje, napszámosa egy tálból eszik. Ez az ősi
népszokás az embereket közelebb hozza egymáshoz, egy családdá
neveli az egyéneket. Ezért nincs a magyar ember gondolkodásá-
ban nagy különbség a család és cseléd fogalom között. A magyar
embertől kérdezik : Van már család? Hány család van? Mindig
gyermeket jelent. Ez meg a Kiss Bálint cselédje ! — így mondja
az öreg paraszt, ami azt jelenti az ő nyelvén, hogy ez meg a Kiss
Bálint felesége. A régi világban asztal sem volt. Középre tették
a vasfezakat, körülülték, a gúnyát maguk alá gyűrvén, vagy
egy darab fát, göröngyöt vettek maguk alá és úgy ettek. Ez
a debreceni tanyán mezei munkásnál ma is megvan.
A fejlődés folyamánya volt az evőszék, mely éppen olyan
alacsony, mint a keleti népek asztala, akik a szőnyegre ülnek
mellé. A magyar evőszék 60—70 cm. magas, középen lyukas.
Ebbe teszik a vasfazikat. Körülülik gyalogszéken, vagy egy