Page 246 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

382

A kredenc egy szekrény, melyben csuprok, lábasok, fazekak,
maradék ételek vannak. Erre állítanak egy szintén deszka-
állványt a tálast, melynek polcaira vannak állítva élükkel
t
a tányérok. Elől egy kis léc, melynek a ányér dől. Ha sok edény
van, a tálas tetejére is tesznek egy pár fazekat. Ez a tálas már
a használati tányérokat tartja. A kredencből vesznek elő tálat,
lábast, a tálasról tányért az étkezéshez. Ha megebédeltek,
megmosogatták, tisztán megtörölve idehelyezik vissza az edé-
nyeket. Ez a kétféle tálas minden jómódú cívis házban megvolt.
Ma már az új divat elűzte a szabadkonyhával együtt.
Szokott még a tiszta szobában olyan tálas lenni, mely alul
fogásos, felül rácsos. Az alsó részére ruhaneműeket a felső rá-

Fig". 127. ábra.
Füstfogóra szerelt tálas.
Schüsselbehälter am Rauchfang der Freiküche befestigt.

csos részében pedig ényérokat állítottak, melynek felső része
t
a rácsokhoz bukott. Ezek a tányérok is inkább díszül, mint
használatra szolgáltak.
Az új divat ezt is kiűzte. A cseréptányérokat pedig a por-
t
cellán. Ma a gazdasszonynak nem büszkesége a sok szép ányér.
A szükséges tányérok pedig az ebédlőszekrényben vannak.

XV. Hogyan eszik a debreceni magyar ?

A magyar ember sohasem éhes, hanem ,,ehetnék, nem szom-
jas, hanem ihatnék" — éhes voltát ilyen jelképesen fejezi ki :
„Nagyon háborgatnak a giliszták", vág a gatyamadzag, vagy
a jó gazda így kér enni a feleségétől : kedvesem, mán a vacso-
rát lesem !
Ha az ételt orozva megeszi valami, a magyar ember azt