Page 13 - Csárdakönyv_74-116
P. 13

Kadarcsi csárda

                        (Jelenleg Nagyhegyes határában áll)


                        „Ősz az idő, Mihály napja közeledik…
                         Csikós, gulyás, meg a juhász a nyájakat számba veszik.
                         Egynek van egy ürüje,
                         Rajta van a csengője…
                         Hajtya, hajtya hazafelé,
                         A kadarcsi, látóképi csárda felé.
                         A csárdába behajtya,
                         Serír, borír odaaggya;

                         A babája megsiratya.
                         A juhász a kalapját fére vágja.
                         Irhás bundát anyakábul kicsatolja,
                                                                                       Kadarcsi csárda a szekérállással
                         A csárda közepire vágja.
                         Húzd rá cigán fizetek!                                         Még Czinege Juliska nénitől halottam, hogy a kadarcsi
                         Táncojj babám szeretlek.                                      útkereszteződés volt a helyszíne tavasszal a különböző
                         Ne gondold, hogy elveszlek.                                   irányból érkező lábas jószágok egy nyájba való terelé-
                                                                                       sének, tehát az  „összeverísnek”.  Míg ősszel, a telepü-
                         Ides kedves felesígem haza kéne már menni.                    lések szerinti válogatásnak, azaz a „szítverísnek.”
                         Mer' ha soká itt leszünk, sokat el kőtögetünk.                   A  debreceni  szekerészek  még  itt  is  eldönthették,
                         Utójára annyi se lesz, amit magunkra vehessünk.”              hogy Pest felé haladva maradnak a „középső” úton és
                                                                                       Fürednél lépték át a Tiszát. Ha az áradások ezt lehe-

                        A Debrecenből a tiszafüredi révhez vezető sót szállítók        tetlenné tették, akkor még választhatták az „alsót” és
                        és  mészáros  postások  útja  mentén  álló  csárda.  A         Szolnoknál mentek át a folyón.
                        Látóképi és a Hortobágyi vendégfogadó között félúton,             A  hajlékot  eleinte  Elepi  vagy  Kőudvari  vendég-
                        1761-ben Debrecen városa szerény, földkunyhós csap-            fogadónak  nevezték,  azután  kapta  a  Kadarcsi  csárda
                        széket és istállót létesített.                                 nevet. Később a csárdához hét öl széles, húsz öl hosszú
                                                                                       szekérállást is építettek. A város a fogadót három évente
                        Az újvárosiakkal megélt szálkahalmi kudarcból okulva           meghirdette. A legtöbbet ígérő a hozzátartozó csárda-
                        (lásd  a  Balmazújváros  fejezetnél)  az  új  csárdahelyet,    földdel együtt vehette bérbe.
                        kellő  körültekintéssel  Veresmarti  János  szenátor  a           Az  1840-es  években  a  városi  elöljáróság  elé  olyan
                        Kadarcs  partján,  a  mátai,  újvárosi  és  nádudvari  utak    jelentések  kerültek,  amelyek  az  épületek  leromlott
                        találkozásánál szemelte ki. Az egyre növekvő forgalom          állapotát  ecsetelték  és  a  mielőbbi  helyrehozatalt
                        miatt a kunyhót vályogból igen hamar átépítették.              kezdeményezték.



                      86
   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18