Page 30 - Csárdakönyv_1-45
P. 30

Szabadszállás                                                  A félrehúzódó gyermek itt láthatta a
                                                                                      csárdába betérő puszta népét, hall-
                                                                                      hatta, hogyan hozzák-viszik a szót.
                       Fogadó (Nagyfogadó)                                            Ezekre  az  élményekre  Az  Alföld
                                                                                      című versében így emlékszik vissza:
                       Petrovics bérleménye az 1830-1833-as években. Az épület
                       tágas borivó házat, két lakószobát, konyhát, főzelékes          „A tanyákon túl a puszta mélyén
                       kamrát,  négy  vendégszobát,  közös  padlást,  800  akós         Áll magányos, dőlt kéményű csárda;
                       kettős pincét foglalt magában. A kerített udvar kétszár-         Látogatják a szomjas betyárok,       A Csintovai  egykor
                       nyú kapujával hatvan lóra való istállónak, lábakon álló          Kecskemétre menvén a vásárra.”
                       szekérszínnek adott helyet.

                                                                                       Hármosi (Hármos határi,
                        Csintovai (régebben Csintavai) csárda                          Hármas határi, Hármas) csárda


                        Már az első katonai felmérés térképén is  Csintava parti       A kisizsáki, szabadszállási és fülöpszállási út találkozá-
                        csárdahely. A jelenlegi csárdaépület a várostól félórányi      sában állt egy csárda, amit „Hármosi csárdának” nevez-
                        járásra  „áll”,  illetve  szemlátomást  roskadozik.  A  19.    tek. Postakocsik állomásaként is működött.
                        század elején – vélhetően egy öreg épület helyére – a             Az öregek szerint a Petrovics család 1822 szilveszterén
                        város építtette Drahos Miklós szentmiklósi kőművessel.         Szabadszállásról Izsáknak véve az irányt, Kiskőrösre in-
                        Valaha  a  kocsmáros  lakószobáit,  szabadkéményes             dult. A nehéz útviszonyok miatt csak a csárdáig jutottak.
                        konyhát, országútra néző tágas borivó szobát, kamrát,          Belátták, hogy itt kell bevárniuk a szülést. Mária asszony
                        két  padkakemencés  vendégszobát  és  pincét  rejtett          fiút szült, akit Petőfi Sándor néven ismert meg a nép.
                        magában. Az úton járókat gémeskút, istálló és kocsiszín        Onnan pár nap múlva Kiskőrösre mentek szekerükkel,
                        várta. 1903-ig működött, végig árendással. Azóta több-         ahol az újszülöttet anyakönyvezték. Ezért mondják még
                        ször átépült és kézről-kézre került.                           napjainkban is, hogy „Petőfi Kisizsákon született”.
                           Petrovics  bérelte  1830-ban és  1836-ban  3-3 évre. A
                        fogadós használhatott két hold árkolt kertföldet szán-         Az egyik mészáros, a másik költő
                        tásra vagy kaszálásra, tíz hold legelőt harminc marha          Petrovics szerette volna, ha a fiai folytatják apjuk mester-
                        legeltetésére és a városi tehéncsordába csaphatott na-         ségét. Kisebbik fia, István megfelelt az elvárásnak. Sán-
                        ponta hat tehenet. A csárdát nádas, mocsaras búvóhely          dor azonban költő lett, bár ezt is „folytatásként” éli meg:
                        vette  körül.  Mondják,  ha  Bogár  Imre  és  Bogár  Jakab     „Mindig biztattál, jó apám:   Te a taglóval ökröt ütsz,
                        betyárok itt mulattak, valaki a padláslyukon kémlelte a         Kövessem mesterségedet,      Tollammal én embert ütök - -
                        szélmalmos utat. Ha zsandár jött, a pusztai szabadok az         Mondtad, hogy                Egyébiránt ez egyre megy,
                        ivó kármentőjén át a pincébe ereszkedtek, az ott nyíló                        mészáros legyek...   Különböző csak a nevök.
                        alagúton át a nádasba menekülhettek.                            Fiad azonban író lett.
                           A Csintovai csárdát az Aszódon diákoskodó Petőfi                                          (Apám mestersége s az enyém

                        (akkor még Alexander Petrovics) szívesen látogatta.                                         Pest, 1845. január)



                      30
   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35