Page 26 - Csárdakönyv_1-45

A bor és

a csárdák költője

A becsvágyó mészároslegény

Neves költőnk, Petőfi Sándor apja, Petrovics István 1818-
ban a helyi mészárszék társbérlőjeként érkezett Szabad-
szállásra.
Rövid időn belül egy háznak és egy fél malomnak
önálló bérlőjévé vált. A következő évben már Hrúz
Mária férjeként házat vásárolt és így Szabadszállás
tanácsa a város polgárai közé fogadta.
Petrovicsék mindenkit megelőzve keltek, pirkadattól
éjszakába nyúlóan szorgalmasan dolgoztak. Vágták a
jószágokat és porciózták, mégis maradt arra idő, hogy a
boltot éjjel mindig patikatisztaságúra súrolják.
Ha tehette a tömzsi, pirospozsgás, bőbeszédű, eleven
és nyakas ember a feleségével járta a vásárokat. Amíg ő a
vágóállatok közt válogatott és alkudozott, addig az Petrovics István és felesége Hrúz Mária
asszony ott sütögette és árulta pecsenyéjüket.

Fut a szekér

A jószágok vásárlása jelentős tőkét igényelt, ezért más
bérlőkkel kompániába állt és közös pénzen irányították
a bérletek működését. Petrovics az 1820-as években pén-
zét szerencsésen forgatta, jószágainak se szeri, se száma.
A nagy munkabírású, törekvő, sikeres mészárosra
mind többen bízták rá félretett pénzecskéjüket. A gyara-
podni vágyó ember pedig egyre merészebb bérletekbe
kezdett. Magához fogta a kiskőrösi, majd a félegyházi
hússzékek bérletét.

Mészárszék (Szalkszentmárton)

26