Page 10 - Debreceni Nagyerdő
P. 10

Az, hogy mit jelent az erdő, mint kikapcsolódás, pihenés, rekreáció, szaba-
          didő eltöltés színtere, azt legjobban egy svájci (Wyler) következő sorai fejezik
          ki leghűbben:

           „A  városi  ember  a  tömeg  korlátai  között  él,  minden  gépesítve,  megszervezve,
          előírva, senki sem térhet el, senki sem futhat gyorsabban, senki sem tehet
          másként. Időnként aztán átbújok a korláton, megszököm és elillanok kifelé, el-el az
          er- dőbe, önmagamhoz, a friss levegőre, a magam szabadjára.
           Mikor  aztán  csendben  és  egészen  egyedül  járok-kelek  az  öreg  jegenyefenyők,
          bükkök és erdei fenyők közt mindig úgy érzem, hogy nemes társaságban vagyok. Az
          erdő olyan, mint a megbocsátó anya hallgatása: megváltja az örök emberi szívet . . .
           Ha cserbenhagytak, vagy csalódtál, ha letörtél vagy kétségek marcangolnak belül,
          eredj az erdő csöndjébe, itt találod anyád ölének védelmét, hallgatásában úgy érzed,
          hogy megváltottak. Az erdő mindig tévedhetetlen orvos.”

           Debrecenben a szabadba  jutás  a  mindennapi  néhány  órás  kirándulás- ra
          adott a lehetőség. A városhoz közel csatlakozó Nagyerdő belső parkja pe-
          dig könnyen elérhető.
          Ezért először a belső park kialakulását, majd az erdőkezelés fejlődését tekint-
          sük át.

                  –  DEBRECEN  ERDŐBIRTOKAINAK  ALAKULÁSA  –

           A XIX. században a nagy mezőgazdasági város 160 000 holdas területéből
          közel 45 000 kh volt az erdőterület. Ebből 18 000 kh kaszálóbirtok az erdő-
          testekbe ékelődött. Ebben a Nagyerdő 2356 kh. Évszázadok során ez az erdő-
          tömb a lakosság mentsváraként szolgált. A város erdőbirtokainak kisebb része
          királyi adományként jutott tulajdonába. Zsigmond király ugyanis 1405-ben
          Debrecen város polgárainak, a cíviseknek és a hospeseknek (telepeseknek az
          Árpádházi királyok alatt nálunk letelepedett iparral és kereskedelemmel fog-
          lalkozó idegeneknek, vendégeknek) adományozta a Nagyerdőt, Apafáját és
          Nagycserét. Zoltai (114)
           Az adományozó levél a levéltárakban nem található. Több szerző ezért más
          forrást feltételez. Szerintem Zoltai (királyi adományozásról szóló) közlése tel-
          jességgel elfogadható, mivel Debrecen birtokosa a Debreceni család utolsó
          férfitagja László 1404-ben meghal és a hatalmas vagyona – közte a Nagyer-
          dő és Apafája-erdőbirtok Zsigmond királyra száll. Zsigmond adományozá-
          sa más forrásokban is megjelenik, így ennek ténye nem csak Zoltai könyveire
          támaszkodik. Zoltai (114)










                                         10
   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15