Page 9 - A MAGYAR KIRÁLYI DEBRECENI 2. HONVÉD HUSZÁREZRED A NAGY HÁBORÚBAN

ELŐSZÓ

A könyv megszületéséhez vezető út egy a Hajdú-bihari Naplóban megjelent
jegyzettel kezdődött. A Nagy Háború centenáriuma alkalmából jelent meg a lapban az
Akikért a harang szól című írásom. Ebben azon debreceni ezredek hőseinek állítottam
emléket, akik oly sok véráldozatot hoztak a négy évig tartó öldöklő küzdelemben. Egy
bekezdésben méltattam a magyar királyi debreceni 2. honvéd huszárezred katonáinak
hősiességét. A megjelenést követően megkeresett a Hajdú-Bihar Megyei Lovas és
Huszár Hagyományőrző Sport és Kulturális Egyesület elnöke és titkára. A találkozásból
barátság lett. Hatásukra kezdtem el behatóbban foglalkozni az ezred történetével.
Kutatásaim eredményei megjelenésének a Nagy Háború Blog, a Bocskai Könyvtár, a
Honvédelmi Szemle, a Hajdú-bihari Napló, a Cívishír adott teret. Az elmúlt évben
aztán a hagyományőrző egyesület elnöke, Juhász Imre felvetette a könyv ötletét.
Örömmel vállaltam el a feladatot. Ugyanakkor fontosnak éreztem, hogy az ezred hősi
halottai is helyet kapjanak benne. Hosszú kutatómunka eredményeként, számos forrás
felhasználásával elkészült a „vörös ördögök” veszteséglistája, amely ebben a formában
először itt ismerhető meg.
Sokan segítették és támogatták a könyv megszületését.
Hálával és köszönettel tartozom feleségemnek, aki biztosította az íráshoz a nyugodt
feltételeket, és kritikus megjegyzéseivel, hibáim gyomlálásával tette jobbá munkámat; Dr.
Mazsu János történésznek, kandidátusnak a lektorálásért, javaslataiért és támogatásáért;
Pintér Tamásnak és Babos Krisztinának, a Nagy Háború Blog szerkesztőinek a kettes
huszárokról írott munkáim megjelentetéséért, szakmai segítségükért; Juhász Imrének a
könyv gondolatáért, kitartó szervező munkájáért; Csákvári Sándornak, aki bevezetett
a veszteségkutatás rejtelmeibe, forrásokkal és szakmai jótanácsokkal látott el; Beöthy
Máriának, a Beöthy-Zsigmond László, és Dalmy Dénesnek, a Békéssy hagyaték
gondozóinak a páratlanul értékes gyűjtemények megismeréséért és a bizalomért, hogy
feldolgozhattam azokat; Papp József Kós Károly-, Podmaniczky- és Csokonai-díjas
helytörténésznek, valamint Soróczki-Pintér Balázsnak a források megismerésében
nyújtott támogatásáért; Caruginé Miklóssy Éva Máriának, Márk Évának és Szabó
Gábor hagyományőrző huszárnak, akik a kéziratot elsőként olvasták, észrevételeikkel,
ötleteikkel és biztatásukkal támogattak.
Könyvemet büszkeséggel ajánlom az olvasók figyelmébe, és remélem a
segítségével teljesebb képet kapnak Debrecen egykori házi ezredének a Nagy Háborúban
betöltött szerepéről és áldozatvállalásáról.

Topor István

- 7 -