Page 28 - A MAGYAR KIRÁLYI DEBRECENI 2. HONVÉD HUSZÁREZRED A NAGY HÁBORÚBAN

El akarják ragadni legdrágább kincsünket,
édes hazánkat… melynek szeretetét Te
oltottad emberi lélekbe! Jóságos Isten!
Mi gondviselő édes Atyánk! Ebben a
küzdelemben ne hagyj el bennünket.
Te benned bízunk Uram … Acélozd
meg karunkat, erősítsd lelkünket, vidd
diadalra igaz ügyünket. Tudjuk, hogy ez
a diadal honfivérbe kerül. Készen állunk
Uram, s ha úgy rendelted, feláldozzuk
hazánkért életünket. Hiszen porszem
vagyunk a Te kezedben; … Ha ép
egészségben hoz a harcból szeretteinkhez
vissza gondviselő kezed, áldani fogunk
Tégedet és ezentúl megfogadjuk, hogy
meg fogjuk becsülni a béke áldásait és
hálánkat lerovandó, buzgólkodni fogunk
a szeretet építő munkájában. Ha azonban
másképp végeztetett el, gyermeki
alázattal nyugszunk meg határozatodban.
Legyen meg a Te akaratod, csak arra
kérünk, ne hiába essék áldozatul ez, s
hogy kegyelmedbe fogadd azokat, akik
(28. kép) gróf Tisza István ezredes az olasz ebben a küzdelemben ontották vérüket…
fronton 1918 nyarán. Balról jobbra: gróf Irgalmas Isten! … Adj csendes pihenést
Tisza István ezredes, Tóthvárady Asbóth nekik és boldog feltámadást.”
István alezredes, Borzsovay Demeter Jenő Szeptember 11-én Tisza végső búcsút vett
hadnagy, Nagy Géza hadnagy, Kövendy az ezredtől. Így az ezredet a nem sokkal
Gyula főhadnagy, gróf Tisza György hadnagy. később összeomló olasz frontról már
Tóthvárady Asbóth István alezredes vezette
haza. November 23-án érkezett vissza az ezred Debrecenbe. A laktanyába fegyelmezetten és
rendben bevonuló kettes huszárokat azonban másnap, miután megkapták járandóságukat,
leszerelték. Ezzel a nappal megszűnt a debreceni második honvéd huszárezred.

(29. kép) Temetés Orsagon

- 26 -