Page 27 - A MAGYAR KIRÁLYI DEBRECENI 2. HONVÉD HUSZÁREZRED A NAGY HÁBORÚBAN

December 10-én Flohr ezredest Marosvásárhelyre a „Curs für höhere Truppenführer”
elnevezésű magasabb vezetői tanfolyamra vezényelték. 1918. január 24-én ottléte
alatt megbízták a 28. hegyidandár parancsnokságával. Február 3-án végleg kinevezték
dandárparancsnoknak és így ezzel a nappal végleg távozott ezredünk kötelékéből.
Az ezredparancsnok távozása előtt ezredjelvényt alapított, amelyet minden tiszt és a
legénység minden tagja megkapott. A tisztek feltűzhető ezredjelvénye színes zománcozott,
a közhuszároké bronzszínű volt az alábbi körirattal: DEBRESZENI HONVÉD
HUSZÁROK 1914 – 1918. 1917 decemberében az alábbi levelet juttatta el volt ezredének.
„Legyen ez a jelvény a dicsőségben, bajban együtt töltött dicső napok maradandó emléke
azok részére, kik büszkék lesznek, hogy a debreceni 2. honvédhuszárezredben szolgáltak.

Ezen jelvény tartson bennünket össze és maradjon jelszavunk továbbra is:
Közösek emlékeink, közös a kincsünk, az ezred becsülete.”

Közben a kettes huszárokat új frontszakaszra
vezényelték. 1918. május 12-én vagonírozták
be őket és indították el az olasz frontra. A
meglehetősen elcsigázott és lefogyott
katonáknak kellett volna ellentámadásba
lendülniük. Az ezred feletti irányítást
június 2-án Tisza István vette át.
Június 15-én hajnali 4 órakor indult meg a
2. honvéd huszárezred támadása Az esőtől
megáradt Piavén azonban csak másnap
tudtak átkelni. Ám az átkelést követően erős
ellenséges tűzbe kerültek, így a támadás
megakadt. A jobb parton az ezred egy része
ötnapos elkeseredett küzdelembe kezdett.
Feladatuk a Montello-hegyet támadó öt
osztrák – magyar hadosztály bal szárnyának
fedezése volt. A hadosztály támadása elakadt,
így a kettes huszárok is passzív védekezésre
kényszerültek. Elkeseredett, öldöklő küzdelem (27. kép) A Flohr ezredes
kezdődött, amely után csak június 21-én éjjel által alapított ezredjelvény
tudtak visszavonulni a huszárok az addigra már legénységi változata
valamelyest megapadt Piavén. Június 23-án visszaállt
a támadás előtti arcvonal, de az egészségtelen körülmények
között, kőbe vájt odúkba elhelyezett huszárok között fertőző betegség ütötte fel fejét.

A hónap végén a harcok csitulni kezdtek. Ettől kezdve a 2. honvéd huszárezred az olaszok
kisebb betörési kísérleteit próbálták elhárítani.
Gróf Tisza István ezredes 1917. augusztus 11-én a 2. debreceni huszárezred öt elesett
huszárját az alábbi imádsággal búcsúztatta:
„Hatalmas Isten, élet és halál szabados ura! Derékban kettétört ifjú tölgyek mellől keresünk
Tégedet; erőtől duzzadó vitéz bajtársaink sírjánál, akiket életök delén sepert el a halál pusztító
szele. Hozzád emeljük imára lelkünket Uram, hozzád, aki küzdelemre, megpróbáltatásra,
veszélyre hívtál el egyeseket és nemzeteket… Harcban állunk, Uram. De nem gyűlölség,
nagyravágyás, hódítási vágy adta a fegyvert kezünkbe. Megtámadták atyai örökségünket.

- 25 -