Page 92 - Debreceni Erdős könyv
P. 92
Utazás Széchenyi István
Debrecenben (Részlet) a Nagyerdőn mulat
Pünkösd hétfőjén szokott itt évenkint a nem annyira híres, Széchenyi 1820 augusztus 4-én vonult be a Simonyi ezre-
mint inkább derült, számos és maga nemében páratlan nép- déhez és a békebeli jó idők tisztes szokása szerint bevo-
mulatság végbemenni, hol fesztelen társaságban együtt nulása után két nappal megvendégelte huszárjait a
iszik és vigadoz vagy 10-12 ezer tősgyökeres magyar ember, Nagyerdőn. Ezt a kedves, magyaros ünnepséget a leg-
ha nem több. Ez pünkösd hétfőjén történik. nagyobb magyar maga írja le német nyelven szerkesz-
tett Naplóiban.
Pünkösd keddén pedig azon csoda ragadja magára a köz- Magyar fordításban így hangzik:
bámulatot, hogy a mulató népség egyik fele, a férfinemmel
hasonló számú ólmos és ólmatlan fütykösök históriai neve- „Kétszáz itce bor, 10 frt ára kenyér és 20 frt ára szalonna volt
zetességű működése alatt, ki nem küldé lelkét a zöld pázsit- minden frissítőnk. A legénység vörös nadrágban és fehér
ra legelni; másik fele pedig a boros kancsók feneketlen örvé- kitliben volt. Fesztelen magatartásuk oly jól illett nekik,
nyében nem lelte siralmas kimultát. Részletes leírását e hogy szinte megszerettem őket. Én úgy ellágyulok, ha va-
mulatságnak tárgyavatottabb kezekre bízzuk. lami hazait látok. Egy hegedű, egy cimbalom, de még egy
Vasárnapokon kijárnak ide azok, kik különben egész bőrduda is úgy elbájol, hogy szinte könnyekig megindít! Egy
héten munkában és foglalkozásban vannak; leginkább népnek eredeti jellegét sohasem kellene átváltoztatni vagy
pedig azért jönnek ki ide, mivel máshova nem mehetnek. éppen kipusztítani. Olyan ez, mint a fognak zománca.
Befogatja ilyenkor három „csikóját” ekkós (gyékény fedelű) Az én századom utóbb anélkül, hogy ittas lett volna,
szekerébe nem egy cívis polgár, beleülteti cíváját és családi olyan tűzbe jött, hogy képtelen nagy kedvem kerekedett
örömeit, nem különben a családi búkergetőket, a nélkülöz- vele rögtön valamely támadásra indulni. Így kellene 30.000
hetetlen házi és úti bútorokat, az öblös kulacsokat; s kiérvén, főből álló hadtestet egy nagy ütközet előestéjén feltüzelni,
letelepszenek egy terepélyfa árnyékában, s míg a kulacs ki hogy a győzelmet kivívjuk. Jó vezérlet mellett alig volna ké-
nem aszik, s a tyúkok otthon el nem ülnek, van mulatság és pes valaki annak ellentállani.”
dáridó! Pesten az ilyet zöld mulatságnak nevezik.
A vidám huszárok daloltak, táncoltak a Nagyerdőn, Széc-
Pákh Albert, 1845 henyi egy pár jóízű magyar táncot és táncnótát magyarul
jegyzett fel naplójába. Ilyenek: Pendelrázó, Csípd meg
bogár, Egy kis kenyér, egy kis só, Kotsmárosné gyújts
világot, Megy a barát a malomba lassan, Ma van Jakab nap,
Somogy és Hevesi.
Hogy ezen az ünnepélyen ott volt-e Simonyi vagy nem,
arról feljegyzést nem találtam.
Ecsedi István
90
