Page 150 - Debreceni Nagyerdő
P. 150

UTÓSZÓ

        A Nagyerdőt minden debreceni polgár sajátjának tekinti. Ősidők óta azt is tudjuk, hogy a
        Nagyerdő és Debrecen összetartozik. Mindig számíthattak egymásra. A XX. században a
        város közintézményeinek befogadásával még szorosabbá vált az egymásra utaltság. A
        Nagyerdő védőszárnyai alatt a közössors még jobban összefonódott. Ezt bizonyítja, hogy
        még az 1945-ös államosítási törvény végrehajtása is megbicsaklott a Nagyerdő státuszán.
        Az állam akkor méltányolta a város korábbi erőfeszítéseit és a Nagyerdő egy kis részét
        nem államosította.
        Az összetartozást bizonyítja, hogy a Nagyerdő történetéről Debrecen nélkül írni szinte
        lehetetlen. a „befogadott közintézmények” helyet kértek a könyvcímében is.
        Szakmai  erdőkezelésben  ez  a  hátrány  nem  jelentkezett,  mert  sikerült  megfékezni  a
        parkerdőbe  nem  való  akác  fafaj  uralmát.  a  hiányzó  tölgyrekonstrukciót  pedig  egy
        szárazabb  termőhelyet  elviselő  vöröstölgy  fafajjal  sikerült  –  a  víz  visszahozataláig  –
        pótolni. A XXI. század erdészeire maradt az őshonossága miatt túlerőltetett fehérnyár
        elterjedésének megállítása. Szerintem ugyanis a fehérnyár-állományokban nem pihenő
        parkerdőben, hanem sztyeppén érzi magát az ember.
        Szakmailag  az  is  látszik,  hogy  a  Nagyerdő  szélén  körbetelepült  közintézmények
        bástyaként  körülzárják  a  várost,  megnehezítve  ezzel  a  kijutást.  Javaslom,  az  eddigi
        Simonyi út – Pallagi úti tengely helyett, a két szélső út a Kartács utca és a Hadházi út
        fejlesztését.  Annál  is  inkább,  mert  időközben  a  Kartács  utca  végén  felnőtt  egy
        fogadóképes, jelentős magasságú kocsányostölgy-állománytömb.
        Ránk  vár  a  hajdúsági  térség  legnagyobb  környezetfejlesztő  beruházása,  a  CIVAQUA
        (Cívisvíz)  program  megvalósítása.  Előttünk  állnak  az  új  országfásítási  feladatok  is,
        amelyekben a régiónknak bizonyosan komoly szerepe lesz.
        Most,  amikor  útjára  bocsájtom  a  Nagyerdő  viszontagságos  történetét,  abban
        reménykedem, hogy a Nagyerdő visszakapja az éltető vizet, a város pedig ősi erdejével
        szorosabb  kapcsolatba  kerül.  Bízom  abban,  hogy  Debrecen  város  és  a  Nagyerdő
        évszázados harmonikus összetartozása folytatódik és egyre erősebbé válik.

                                                   Dr. Szemerédy Miklós
                              Debrecen Megyei Jogú város tiszteletbeli erdőmestere
























                                         148
   145   146   147   148   149   150   151   152   153   154   155