Page 95 - A MAGYAR KIRÁLYI DEBRECENI 2. HONVÉD HUSZÁREZRED A NAGY HÁBORÚBAN

Rahó Imre huszár

1918. december 30-án hunyt el a debreceni
Vöröskeresztes Kórházban. 1919. január
1-jén temették a Honvédtemető IX. táblája, 7.
sorának, 1. sírjába.
(98. kép) Rahó Imre huszár
párnaköve a debreceni
Honvédtemető
– Hősök temetőjében

Sóvágó Lajos huszár

1917. február 21-én esett el Bukovinában a Jägerhaus 880 magaslatért folytatott harcokban.
Beöthy-Zsigmond László harctéri naplójában megrázó erejű sorokban emlékezett meg a
haláláról.

(99. kép) Sóvágó Lajos huszár halálának bejegyzése a magyar királyi debreceni 2. honvéd
huszárezred halotti anyakönyvében.

„Szegény Sóvágó!
Közhuszár Sóvágó a reggeli fényességben elindult társaival járőrbe. Mentek-
mendegéltek az öles hóban és hogy beértek volna a fehér teher alatt roskadt fenyők alá – a
fák közül sortűz dördült meg és utána meglapult orgyilkos cserkeszek csörtető rohama…
Közhuszár Sóvágó fölbukott; társai felnyalábolták és amerre jöttek a néhány bús huszár
égő vörös szalag ballagott utánuk… Szép piros pántlika ispilángi szalag lágy fehér havon…
Rengeteg vért vesztett s mikor behozták vértelen ajka még kínos szóra torzult és
aztán meghalt, jajszavát senki sem hallotta, meghalt, mint egy huszár: közhuszár Sóvágó
s a citromfényű téli nap színe fakóra tört vissza arcán… Komor, borongós alkony. Tompa
csendességben gyászdal sír a havon és belesír a szívbe és ott markol, fojtogat… „Erős
várunk nékünk Isten!”…
Még fuldoklik a gyászdal, a temetési ének – aztán elhal… A friss síron kőkemény
a fagyos rög – mint némely emberek szíve – majd széthull tavaszra… De addig még sok
új, sárga hantú dombocska sorakozik egymás mellé… sok… sok…
A szertartásnak is vége: elrepül egy utolsó imádság.
– Tán jobb így néki – szakadt fel tompán, halkan egy legényből a szó – odahaza megcsalta
a felesége…

- 93 -