Page 77 - A MAGYAR KIRÁLYI DEBRECENI 2. HONVÉD HUSZÁREZRED A NAGY HÁBORÚBAN

(52. kép) A hadidiszítményes 3. osztályú katonai érdemkereszt
adományozásáról szóló közlöny részlete

1917 első félévében aránylag csendes volt a bukovinai front. Baló főhadnagy ekkor
már ismét a debreceni ezred soraiban szolgált. Ekkor kapta meg a legfelsőbb dicsérő
elismerést másodszor, a kardok egyidejű adományozása mellett. Baló főhadnagy 1917
júniusától már a 4. század parancsnoka. A hónap végétől újra megkezdődtek az orosz
támadások, ezért átcsoportosították a magyar lovashadosztály ezredeit. Bukovinában,
Wama városától északra, a Prislop és Stermnina magaslatokra kerülő századokkal
szemben az orosz haderő egyik legvitézebb csapata, a 12. cserkesz lovashadosztály állt.
Rohamosztagokból erős támadó csoportokat szerveztek a gyenge magyar állásokkal
szemben.
Augusztus 11-én az orosz csapatok betörtek a magyar állásokba. Közelharc bontakozott
ki. Baló főhadnagy karabéllyal a kezében küzdött huszárjai élén, magával ragadva
embereit. A kézitusa során Baló főhadnagy golyóktól találva hősi halált halt.
Ezredtársa Beöthy-Zsigmond László visszaemlékezéseiben így örökítette meg a nagyszerű
főhadnagy halálát:
„Augusztus 11-én véres csatanapon esett el Baló főhadnagy, a bátrak bátra, akinek nevét
már legendák hosszú füzére övezett. Kimagasló, legendás bátorságának, halálmegvetésének
különös varázsa első sorban hamvas, elsöprő fiatalságában rejtezett, amiben azonban már
csírájában volt valami nagyon aggasztó, komor, végzettől terhes katonatragédia! Csaták
veszekedett tüzében, egy vesszővel kezében járta fekvő szakasza vonulatát. S e vesszővel
érintve hevenyészett lövészteknőben fekvő huszárjai vállát: „Húzd lejjebb a fejed, nehogy
egy golyónak ütközzön!’’. Meddig lehetett folyamatos e példás és példátlan magatartása
háborúban? Példamutatásán az is átsütött, hogy magával mit sem törődve, mennyire szívén
viseli szakasza sorsát, mily áldozatosan törődik valamennyi közhuszárja életével! Több volt
ez, mint parancsnoki felelősség, de teljes sorsközösség, meleg bajtársi magatartás, páratlan
idegzet, székely hidegvér! Mint magasabb, emberfeletti lényre, úgy néztek fel rá huszárjai!
Augusztus 11-én véres erdei csatában, ahol fától fáig folyt az ádáz viaskodás, s ahol egy-
egy fatörzs átmeneti védelmet kínált, ezt a példamutató, páratlan Baló főhadnagy nem
fogadta el. Kilépett a fatörzs mögül, és egy egész géppuskasorozat tépte szét a mellét, s
oltotta ki legendás életét! Huszárjai sem kerestek takarást, és vadul, dühös elszántsággal
vetették magukat az ellenségre, mely harcolva hátrált, majd megfutott! A gyilkos géppuska
is a huszárok zsákmánya lett, de későn! Addigra vitéz főhadnagyuk gyerekarcára a halál
terítette sárga iszonyát! A géppuskasorozattól széttépett zubbonya merő vérözön, és fiús,
karcsú elomlott testét négy huszárja karabélyára fektetve hagyta el a győztes, de rettentő
árat követelő, bús csatateret. Mosolygó, okos, kedves kék szemére opálos homály borult.”
A 23 éves főhadnagyot ideiglenesen Frumosán temették el.
1918-ban rokonai a földi maradványait Budapestre szállíttatták, és 1918. május 8-án
a Fiumei úti sírkert 40. parcellájában helyezték végső nyugalomra. A sír ma a temető
legelhanyagoltabb részén található. A bozótos félhomályában még látható a családi

- 75 -