A földig érő, vállra vetett köpönyegszerű ruhadarabot az ősmagyarság minden rétege viselte a földművestől a fejedelemig, de legszélesebb körben a birtokos magyar parasztok között elterjedt népviselet volt a XIX. században. Szűrszabók készítették, anyaga vastag posztó, melybe gyapjúszálat és növényi rostokat is belesűrítettek. A cifraszűr küllemének változása – ahogyan a XVIII. század közepéig mindennapos, dísztelen viselet a XIX. századra egyre díszítettebbé vált, majd a század végén már csak ünnepi viseletként használták – méltón reprezentálja a magyar népi díszítőművészet stíluskorszakainak változásait.
A cifraszűröket díszítési módjuk különbözteti meg vidékenként, melyek közül az egyik legkülönlegesebb a debreceni. Míg a környező bihari települések szűrjeinek alapszíne a sötétbarnás (illetve a fekete), egyedül a debreceni a fehér, rajta pedig a piros és zöld árnyalataiból összeállított hímzett motívumok.
Maga az alapanyag, a szűrposztó készítése is nagy múltra tekint vissza városunkban. A debreceni cifraszűr díszítése az 1800-as évek elején kezdődhetett, s más vidékektől eltérően itt a nők hímezték. Mellén szíjcsat tartotta össze a viseletet, melyet a szintén hírneves debreceni szíjgyártók készítették zöld szironnyal. Szintén egyediségét hangsúlyozza a hímzett nagy aszajfolt.
Sajátos, egyedi motívumkincsének mára egyetlen tolmácsolója maradt Bagdi Lajosné Csokonai díjas hímző Népi Iparművész személyében.
Határozati szám: 11/2014 (01.29.)
Kategória: kulturális örökség kategória
